Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1929

17. 1929. december 5. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1250 - 1251 - 1252

1929. december 5-iki rendkívüli közgyűlés. 1252. szám. 373 Az 1872. évi XXXV1. t.-c. 62. §-a, miután nagyjában megállapítja a közgyűlésen való határozathozatal módját, következőkép intézkedik: ^Máskülönben az ügyrendet jelen törvény korlátai között maga a főváros szabályrendelettel állapítja meg.a A törvény alapján létesített ügyrend a rendkívüli közgyűlés összehívhatásának négy esetét tartalmazza. I) ahányszor azt maga a közgyűlés megrendeli, — ez az egyik eset — vagy 2) a 40 biz. tag írásban kéri, 3) avagy a főpolgármester, ennek akadályoztatása esetén a polgármester és illetve a most nevezettek helyettese szükségesnek tartja, vagy 4) azt a tanács elhatározza* A bizottsági tagok által kérhető közgyűlés összehívása tekintetében az ügyrend csak két feltételt állapít meg: a) 40 bizottsági tagnak b) írásban kell kérni. De sem az ügyrend első szakasza, amely a rendkívüli közgyűlések összehívásának eseteit tartalmazza, sem az ügyrend bármely más szakasza a főpolgármester vagy helyettesei részére nem enged sem más, sem több jogot és egyáltalában nem teszi függővé tetszésüktől az összehívást. Nem bízza rájuk az indokok vizsgálatát. Egészen más az eset akkor, amikor a főpolgármester, illetve helyettese önmaga tartja szükségesnek a rendkívüli közgyűlés összehívását, amely esetben természetesen önmaga dönti el a szükségesség vagy a feleslegesség, az indokoltság vagy indokolatlanság kérdését. Budapest főpolgármestere tehát azzal a kijelentésével, hogy a rendkívüli közgyűlést indokolatlannak tartotta, túllépett hatáskörén. Mert hatásköréhez nem tartozik az indok vizsgálata. Viszont téved Budapest főpolgármestere akkor, amikor azt állítja, hogy az okt. 23-iki közgyűlés tárgya, mgyancsak a fővárosi törvényjavaslat volt.« Az október 23-iki rendkívüli közgyűlés tárgya nem a fővárosi törvényjavaslat volt, nem is lehetett egyszerűen azért, mert október 23-án még a fővárosi törvényjavaslat nem létezett. A 837. számú törvényjavaslat csak 1929. évi november 15-én jött napvilágra. Október 23-án tehát nem lehetett tárgyalni arról, ami akkor még nem létezett. Az október 23-iki rendkívüli közgyűlés azonkívül felterjesztést intézett a kormányhoz, amely röviden, nagy általánosságban körvonalazta a törvényhatóság álláspontját nem a törvényjavaslat, hanem a törvényjavaslat tervezetével kapcsolatban. Az október 23-iki közgyűlési határozat bevezető része így kezdődik: ^Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága több határozatával állást foglalt már a múltban a fővárosi törvény korszerű reformja mellett. nNyilvánvaló ebből, hogy a főváros ebben az ügyben már többször határozott, annyiszor, ahányszor a kérdés időszerűvé vált. Az október hó 23-iki határozat alapja tehát nem volt törvényjavaslat, de még azt sem lehet mondani, hogy hivatalosan előtérjesztették-volna a törvényjavaslat tervezetét, amelyről hiteles szöveg sem forgott közkézen, amelyről legfeljebb magántermészetű megbeszélések folytaké A főváros törvényhatósági bizottsága elé hivatalosan megfelelő formában egyáltalán nem került a tervezet és a határozatban sző sincs róla. Tervezet és javaslat közt nagy különbség van. A tervezet nyers munka, amely sok változáson mehet keresztül, míg megérik törvényjavaslattá. A tervezetnek nincs indokolása, így tehát nem ad módot a rendelkezések keletkezésének kutatására és megvilágítására. A törvényjavaslat általános és- részletes indokolása felfedi és elénk tárja a kodifikátor elhatározásának szülő okait. A törvényjavaslat a miniszteriális állásfoglalást jelenti. 94