Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925
3. 1925. július 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1181
454 1925. évi július hó 11-iki rendk ívüli közgyűlés. 1181. szám. elvégzését lehetővé teszi. Én azt hiszem, ha a Városháza ormán olyan lobogó leng, amelyre a modern haladás, de egyúttal a nemzeti eszmék kultusza van felírva, akkor Budapest egész népe szent lelkesedéssel fog ide tekinteni, sőt nemcsak Budapest népe, hanem az egész ország népe lelkesedéssel fogja a mi munkásságunkat támogatni. Ezekben a gondolatokban még egyszer az egész törvényhatósági bizottság és a magam nevében meleg szeretettel és tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat! A polgármester üdvözlő beszédét a közgyűlés általános élénk helyesléssel fogadja, aminek a lecsillapultával az elnöklő dr. Ripka Ferenc főpolgármester a következőkben válaszol: Méltóságos Polgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Hálás köszönetet mondok a polgármester úrnak szives üdvözlő szavaiért. Ez az üdvözlés itt, új munkaköröm küszöbén, az első köszöntés és ezért jelentőségét mélyen érezem. De amikor Méltóságod ebbe a díszes állásba beiktatott, hivatalos működésemben az első kijelentésem legyen a hódolat és köszönet Magyarország kormányzójának, aki erős magyar hittel vezeti a nemzetet a jobb jövő felé és a kormánynak, mely a széthullott múlt újraépítését fáradhatatlan buzgalommal alapozza. Hódolattal teljes köszönetet kell mondanom nekik azért a bizalomért, amellyel engemet erre a fontos őrhelyre kijelöltek. De mély és hálás köszönetet mondok a törvényhatósági bizottság közgyűlésének megtisztelő bizalmáért, amellyel engem főpolgármesterré megválasztott. Ez a bizalom az én büszkeségem és ez leend mindenkor erőm forrása. A törvényhatóság bizalma Budapest dolgozó polgárai közül emelt erre a helyre. Fővárosunk belső életét nem politikai pártküzdelmekben, hanem munkaközben ismertem meg. Nem foglalkoztam mások bírálatával, inkább arra törekedtem, hogy hazám, városom és egyházam szolgálatában megfeleljek kötelességeimnek. Hazám, fővárosom és egyházam iránt érzett rajongó szeretetemet és törhetetlen ragaszkodásomat nem a nyomtalanul eltűnő szavakkal vagy hatásra szánt külsőségekkel, hanem a nehéz, de hasznot hajtó munkával akartam kifejezni. Dolgoztam és dolgozni akarok, céljaim nem változtak meg és ha a törvényhatóság multam alapján most ennyire megbecsült, egyenesen megyek úgy tovább, ahogy eddig mentem, a magam kielégítésére és embertársaimat szolgálva. De amikor ezt a fogadalmat teszem, feladatom nagysága megnő előttem, ha azokra gondolok, akikről most megemlékezni kedves kötelességem. Mély tisztelettel említem azoknak a nevét, akik előttem ezt a hivatalt viselték, akik közül személyes barátság fűzött Márkus József, Fülepp Kálmán, Heltai Ferenchez és fűz ma is Bárczy Istvánhoz. Az ö eredményeik már kész,en állnak és ahogy itt vagyok a kezdet kezdetén, szerencsésebb viszonyok között elért eredményeik elfogódottá tesznek. Ma nincsen meg a gazdasági életnek az a dús termelése, mint az ő idejükben, de főleg nincs meg a lelkeknek az a munkára képes békéje. Országos bajok mellett a fővárosi élet külön nehézségei bénítják meg az erők életreébredését. Pedig Magyarország talpraállításában a vezető munkát itt, Budapesten kell elvégezni. Állami, gazdásági, kulturális életünknek ez a hatalmas középpontja, mely hazánk területi veszteségei következtében még nyert jelentőségében, hiszen ma az ország nyolcadrészét teszi ki, ez a város dönti el az ország sorsát és ez a körülmény még növeli a mi itteni munkánk értékét, de növeli felelősségünket is. Én a magam munkakörét kétféle bizalom alapján nyertem. A kormánynak és a törvényhatóságnak bizalma állított ide. Azért ez a kettős bizalom szabja meg munkámat. Képviselnem kell itt a kormánynak azt a kívánságát, hogy Budapest a törvények keretében teljesítse nagy hivatását az ország életében. Legyen nyugodt az adminisztrációja, támogassa a kormányt az újraépítés munkájában. Legyen takarékosság az egész vonalon, hogy a polgárságot, mely eddig is túl van terhelve adókkal, lehetőleg megkíméljük. Amíg tehát a kormány képviseletében az a feladatom, hogy a főváros az ország életébe kapcsolódva, a benne rejlő nagy erőket és értékeket az egész nemzet javára fordítsa, addig a törvényhatóság bizalmának megfelelve, a belső megerősítést, Budapest helyreállítását kell szolgálnom. Volt idő, amikor úgy látszott, hogy Budapest Magyarország nélkül akar megélni, most meg voltak évek, amikor mintha Magyarország Budapest nélkül akart volna külön életet kezdeni. Mind a két kísérlet csak szerencsétlenséggel végződhetett. A nemzetnek ma nagyobb szüksége van Budapestre, mint bármikor, mert régi egységének ez az egyetlen hatalmas, életerős emléke. De Budapestnek is igen nagy szüksége van az állam támogatására, mert hatáskörén túl vannak fejlődésének leghatalmasabb feltételei egész hazánk gazdasági életében és a külfölddel való kapcsolatokban. Ma egy szegény csonka ország megrokkant fővárosa Vagyunk, de a területi és lelki megtépettség az ország fájának csak az ágait tördelte le és ha a törzs meg a gyökér visszanyerik erejüket, a letördelt ágak majd kinőnek megint. Viruló, boldog otthont kell teremtenünk, hogy az elszakadt testvérek visszakívánkozzanak az ősi hajlékba. Nagymagyarországot csak Nagybudapest állíthatja vissza.
