Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

3. 1925. július 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1181

iimsm 1Ó25. évi július hó 11-iki rendkívüli közgyűlés. 1181. szám. 455 És ott ragyog Budapest címere fölött Szent István koronája. Ez a korona a magyar állam egységét jelenti, de Budapest fölött nyugszik, a magyar élet legmagasabb pontján. A koronának és a nemzet egységének első őrállója és első munkása legyen az újra fejlődő Budapest! E nagy feladatokkal szemben a magam munkaköre kettős. Elnöke lettem a törvényhatósági bizottságnak és másrészt az önkormányzati élet ellenőre vagyok. Elnöki működésemben tárgyilagos pártatlanságra törekszem. Egyének és pártok fölött a törvény és a főváros érdeke vezessen. Kötelességem az autonómia megőrzése úgy belső túlkapások, mint kívülről jövő sérelmekkel szemben. Közgyűlésünk ügyrendje ugyan fogyatékos, de a becsületes szándéknak nincsen szüksége szorosan megvont határokra. Ha a pártok a köz érdekében mérséklik magukat, ha mindnyájan tisztelik a szólás szabadságát, akkor nem vesztegetjük itt hiába az időt és kenyeret adó munka helyett nem dobunk izgató mérget a főváros közönségének. Mert ma lelki és anyagi értékeink konzerválásával kell megkezdeni a munkát és ezek között az értékek között a legfontosabb az az emberanyag, amelynek gondozása, vezetése, ellátása, talpraállítása itt, ennek a testületnek a feladata. Oh, uraim, ha egy-egy vitában valamelyiküket el akarná kapni a pártszenvedély vagy egyéni érzékenység, sohase feledkezzenek meg arról, hogy egymillió ember sorsa függ önöktől és olyan súlyos kötelességeik vannak,'hogy ezeknek csak a legnagyobb higgadtsággal, tárgyilagossággal és önzetlenséggel lehet megfelelni. Jól tudom én azt, hogy minden párt túlnyomó többsége irtózik a romboló viszálykodástól és dolgozni akarnak, hogy gyógyítsanak, segítsenek, termeljenek és fejlesszenek. Ezekben a jóindulatú emberekben látom én a jövő biztosítékát és munkámban segítő társaimat. A szenvedély bátrabb szokott lenni, mint a jóravaló szándék, de amikor nagy értékek biztosításáról van szó, akkor nem szabad habozni és össze kell fogni mindenkinek, aki jót akar. Feladatom másik ága az ellenőrzés. Kötelességem, hogy felügyeljek arra, minden szerv teljesíti-e a maga kötelességét? Mert ma többet kell tennie mindenkinek, mint amennyit szigorúan meg lehet követelni tőle. A tisztviselőket különösen arra kérem, hogy a közönség dolgát jó szívvel és előzékenységgel intézzék el. Ne jöjjön senki kelletlenül a hivatal elé, de lássák az emberek, hogy jóindulattal bánnak velük, mert nem a közönség van a hivatalért, hanem a hivatal a közönségért. A tisztviselőknél a szorgalmat, tudást és tehetséget akarom egyetlen értékmérőnek tekinteni. Ellenőrizni kívánom, hogy a protekció jogtalansága ne sértse meg az érdemes tisztviselők erkölcsi érzékét. A hatásköröket tartsa mindenki tiszteletben, amint én is tiszteletben fogom tartani. Az egész tisztviselői kar minden jogos érdekének szószólója kívánok lenni, de amint jogaik védelmére mindent elkövetek, kötelességeik lelkiismeretes teljesítését is megkövetelem. A hatáskör kérdésével kapcsolatban ki kell jelentenem, hogy milyennek látom a főpolgármester hatáskörét a polgármesterrel és a tanáccsal szemben. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a főpolgármesternek semmi más kötelezettsége nincs, csak az ellenőrzés. Ma azonban minden erőt, minden tapasztalatot és az ebből fakadó minden értéket oda kell adni, ha használhatunk vele. Ma a főpolgármester működése nem merülhet ki az ellenőrzés terméketlen szerepében. Nem a közigazgatás, hanem a gazdasági élet levegőjében nevelkedtem és azt hiszem, joggal várja a közönség, hogy sok évi tapasztalatomat ne hallgassam el, amikor a szakomba és tapasztalásom körébe vágó gazdasági kérdések kerülnek tárgyalásra. Hiszen ma a gazdasági kérdések városi életünk legfontosabb kérdései. Ismétlem, hogy minden hatáskört tiszteletben akarok tartatni és magam is meg akarom tartani. Nem a befolyásolás, hanem a segítés és tanácsadás a szándékom. A városvezetés tiszteletreméltó testületével, a tanáccsal, a legjobb egyetértést akarom ápolni. Tizenötévi városi, előbb törvényhatósági bizottsági tagsági működésem idejéből a legnagyobb elismerést érzem irántuk. Minden törekvésem arra fog irányulni, hogy működésüket az esetleg felmerülő nehézségek elhárításával elősegítsem. Kérem bizalmukat, hogy egymásban segítőtársat látva, egyesített erővel dolgozhassunk Budapestért. A közeli jövő igen súlyos feladatok elé fogja állítani a törvényhatóságot. A külföldi kölcsön elintézése, a beruházási piogramm, az építés megindítása, modern adózási és pénzügyi politika, az üzemgazdálkodás reformja és a szociális programm, mind próbára teszik a törvényhatósági bizottság munkabírását, jóindulatát és fegyelmezettségét. De, tisztelt Közgyűlés, amint a jövőbe nézek, meg kell emlékeznem a múltról is, azokról a kedves munkatársakról, akiktői most elbúcsúzom. Tizenöt éve szolgálom a városi gázgyárat és építésétől egész hatalmas kifejlődéséig előttem és közreműködésemmel nőtt nagyra. Ennek a műnek megépítésénél nemcsak technikai tekintetben sikerült kiválót létesíteni, hanem kulturális és szociális tekintetben is mintaszerű és páratlanul áll. Ezt mind azokkal a kedves, derék és kötelességüket példaadóan