Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925
3. 1925. március 24. tanácsülés jegyzőkönyve - 321 - 322 - 323
112 1925. március 24-iki tanácsülés. 321—323. szám. II. JEGYZŐKÖNYV. Jelen vannak: dr. Ripka Ferenc kormánybiztos, h. főpolgármester elnöklése mellett: dr. Sipőcz Jenő polgármester, Folkusházy Lajos, dr. Buzáth János alpolgármesterek, dr. Csupor József tanácsnok h. Lindl Zsigmond tanácsjegyző, dr. Berezel Jenő tanácsnok, Bukovszky Viktor tanácsnok h. dr. Tatár Béla főjegyző, dr. Városy Gyula, Orczy Gyula, Édes Endre, Vájna Ede tanácsnokok, dr. Lobmayer Jenő tanácsnok h. dr. Schuler Dezső főjegyző, Till Antal, dr. Purebl Győző, Liber Endre, Borvendég Ferenc, Schöberl Ferenc tanácsnokok, Barczen Gyula tanácsnok h. Csármán Ferenc müsz. tanácsos, Szabóky Lajos h. tanácsnok-főjegyző és Solti Lajos müsz. főtanácsos. !321. Dr. Ripka Ferenc kormánybiztos, h. főpolgármester-elnök a törvényhatósági bizottság hatáskörében eljáró tanácsülést délután 5 órakor megnyitván, a megjelent tagokat üdvözölve a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Folkusházy Lajos alpolgármestert és dr. Városy Gyula tanácsnokot. !322. Elnök jelenti, hogy dr. Csupor József, Bukovszky Viktor és dr. Lobmayer Jenő tanácsnokok betegek, Barczen Gyula tanácsnok pedig másirányú elfoglaltsága miatt nem lehet jelen s így dr. Csupor József tanácsnok tárgyait Lindl Zsigmond tanácsjegyző, Bukovszky Viktor tanácsnok tárgyait dr. Tatár Béla főjegyző, dr. Lobmayer Jenő tanácsnok tárgyait pedig dr. Schuler Dezső főjegyző fogja előadni. Tudomásul szolgál. Az elnöklő kormánybiztos, h. főpolgármester és a közgyűlést pótló tanács tagjai helyükről felemelkednek, mire elnök az elhunyt Fock Ede tanácsnok emlékét a következő beszédben méltatja: !323. „Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Őszinte megilletődéssel és a mély bánattól áthatva jelentem, hogy a székesfőváros tanácsának egyik legtehetségesebb általánosan ismert, közszeretetben álló tagja és büszkesége, Fock Ede tanácsnok folyó hó 11-én, 35 évi közszolgálata után, 65 éves korában meghalt. Fock Ede Pest város szülötte volt. Huszonhárom éves korában mint újonnan felavatott mérnök, az államvasutak szolgálatába lépett, ahonnan 1890-ben a székesfővároshoz jött át és a mérnöki hivatal közlekedési szakosztályába osztották be, ahol az útburkolóanyagok vizsgálatával, útépítkezésekkel és általában útügyekkel foglalkozott. 1894-ben a székesfőváros tanácsa mérnökké, 1907-ben főmérnökké, majd 1911-ben, midőn az első műszaki tanácsnoki állás megszerveztetett, eddigi érdemeinek elismeréséül a törvényhatósági bizottság tanácsnokká választotta meg. Mint az. út- és csatornaépítési ügyosztály vezetője kiváló szaktudásával és utolérhetetlen rátermettségével minden alkalommal fényes tanújelét adta annak, hogy a székesfőváros ezen egyik legfontosabb ügyosztályának a vezetése méltó kezekben van. Három és fél évtizedes fővárosi működésének legjelentősebb eredménye a székesfőváros út- és csatornahálózatának világvároshoz méltó, modern kifejlesztése, mely munkája a külföldi szakértők előtt is a legteljesebb elismerésre adott mindig alkalmat. Az ő terve és vezetése alatt épült a főváros legnagyobb útja, a Váci-út, ő hajtotta végre a nagy útburkolási programmot, az ő érdeme az Ördögárok boltozása és az aranyhegyi árok szabályozása, amivel a székesfővárost fenyegető gyakori árvízveszedelmet a minimumra csökkentette. Kiváló szaktudásánál fogva mint a székesfőváros képviselője többízben volt Angliában, Franciaországban, Németországban és az ott szerzett értékes és gazdag tapasztalatairól számos kisebbnagyobb szakcikken kívül igen sok önálló irodalmi műve tanúskodik, amelyekkel