Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

3. 1925. március 24. tanácsülés jegyzőkönyve - 324 - 325

J925. március 24-iki tanácsülés. 323—325. szám. 113 nemcsak önmagának, hanem a székesfővárosnak is mindenütt tekintélyt és elismerést szerzett. Az ő kezdeményezésére létesült a fővárosi anyagvizsgáló intézet, a kátrányozó és bitumenező telep, az óbudai csatorna- és szivattyútelep, a főgyűjtőcsatorna stb. A legutóbbi években pedig Parisban, Londonban és Bázelben a külföldi kölcsöntárgyaiásoknál nagy nyelvtudásával igen értékes szolgálatokat tett a kiküldött bizottságnak. A megboldogult azonban nemcsak a székesfővárosnál örvendett mély tiszteletnek és páratlan szeretetnek, hanem az egész ország technikusai között is a legelsők között emlegették nevét. Büszkesége volt a magyar mérnöki karnak, amelynek külföldön is hírnevet szerzett. Páratlan szaktudásánál fogva az országnak úgyszólván minden technikus egyesületében vezető szerepet töltött be. A főváros képviseletében tagja volt a Közmunkák Tanácsának, a Lakásépítési Bizottságnak és az Intern Magyar Dunabizottságnak, legutóbb pedig a Városi Mérnökök Országos Szövetségének elnökévé választották meg. Közhasznú érdemeit a m. kir. kormány is méltányolni óhajtván, elismerésül 1923-ban a m. kir. kormányfőtanácsosi címet nyerte el. Elhunyta nemcsak a székesfőváros közönségének kiterjedt rétegét, tisztviselői karát és a magyar mérnöki kart döntötte mély gyászba, hanem az ország minden részében található tisztelőinek, ismerőseinek és jóbarátainak nagy számát is és mindazokat, akik nagy tudásáért becsülték és lebilincselő, jóságosan szíves modoráért szerették. A megboldogultat a belvárosi plébániatemplomban ravataloztattuk fel és onnan folyó hó 13-án az őt megillető pompával temettük el a számára adományozott díszsírhelyre. A ravatalnál az ünnepi gyászbeszédet a polgármester úr mondotta. Javasolom, hogy a megboldogult kedves kartársunk emlékét a mai ülés jegyzőkönyvében örökítsük meg és a gyászoló családhoz intézzünk részvétiratot." A közgyűlést pótló tanács az elnök javaslatát egyhangúlag határozattá emeli. !324. Elnök ezután a következő szavakban emlékszik meg dr. Hegyeshalmy Lajos elhunytáról: „Megilletődéssel jelentem, hogy dr. Hegyeshalmy Lajos ny. kereskedelemügyi miniszter, Győr város I. kerületének nemzetgyűlési képviselője folyó hó 7-én, 63 éves korában váratlanul elhunyt. A megboldogult évtizedeken keresztül szolgálta követendő példával, nagy tudással és fáradhatatlan buzgósággal hazáját és nemzetét. Rövid megszakítással két ízben volt kereskedelemügyi miniszter, mely idő alatt elkészítette a külforgalmi statisztikát, az ipartörvényt és ez utóbbival az ipar fejlődését hosszú időre biztosította. De elévülhetetlen érdemeket szerzett a háború, a forradalmak és a román megszállás alatt tönkretett államvasutak talpraállításában is. Mint a Székesfővárosi Közlekedési R.-T. igazgatósági tagja, élete utolsó napjáig nagy buzgalommal, szeretettel és hozzáértéssel működött közre ezen jelentős intézmény fejlesztésében és jelentékeny érdem illeti őt azért, hogy a vasutak teljesítőképessége a mai színvonalára emelkedett. Vele a magyar társadalmi élet egyik általánosan tisztelt és közbecsülésben álló egyénisége szállott sírba. Temetésén, mely folyó hó 9-én volt, a tanács testületileg vett részt és ravatalára koszorút helyezett. Javasolom, hogy a megboldogult emlékét a mai ülésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg és a gyászoló családhoz intézzünk részvétiratot." A közgyűlést pótló tanács az elnök javaslatát elfogadja. !325. Elnök a napokban elhunyt gróf Tisza Istvánnérói a következőképpen emlékezik meg: „Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Minden magyar szívét mélyen megrendítette gróf Tisza Istvánnénak e hó 18-án bekövetkezett halála. Az Istenben boldogult Nagyasszony, a geszti remete hetedféléves golgotája után töviskoronával fején elköltözött oda, ahol immár örökre megtalálja állandó helyét annak oldalán, akit oly Példás hitvesi hűséggel szeretett és akit közéleti szereplésében és a magyarságnak naggyátételére irányuló nehéz munkájában oly híven kísért végig a tragikus pillanatig, a mártírhaláláig. Hajtsuk meg fejünket az ő emléke előtt, vele ismét sírba száll a nagy magyar asszonyok egyike, aki lelki nagyságával nemcsak családjának, hanem nemzetének is örök időkig példaképe lesz. A Nagyasszony veleszületett képességeit férje oldalán mindig dúsan gyümölcsöztette nemzete és hazája javára. Jutott belőle székesfővárosunknak is. Tevékeny részt y

ett a hatóság és a társadalom minden jótékonysági mozgalmában, sőt a háború a'att, mint közgyám leszállt a legszegényebb lakásba is, segítséget és vigasztalást hozva a szenvedőknek. Javasolom, hogy a gyász feletti fájdalmunknak a mai jegyzőkönyvünkben is adjunk kifejezést és a gyászbaboruit családhoz intézzünk részvétiratot." A közgyűlést pótló tanács az elnök javaslatát egyhangúlag magáévá teszi. 29