Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1924

8. 1924. szeptember 10. tanácsülés jegyzőkönyve - 1064 - 1065

1924. szeptember 10-iki tanácsülés. 1066. szám. Mindent el fogok követni oly irányban, hogy a közjótékonysági ügyosztálynak a gyermeküdülőtelepeivel kapcsolatos terve megvalósuljon és hogy a jövő nyáron a fővárosi gyermekek ezrei juthassanak üdítő jó levegőhöz és meleg napsugárhoz. Ki kell emelnem azt a nagyszabású akciót, mely a népjóléti miniszter úr hatékony közreműködése mellett most van előkészítés alatt s a középosztálynak olcsó és jó ebéddel és vacsorával való ellátását fogja biztosítani. A tárgyalások ez irányban már megindultak s minden remény megvan arra, hogy a főváros és a népjóléti kormányzat kooperációja révén ez a szociális terv a legrövidebb időn belül meg fog valósíttatni. Eddig az ügyek ismertetésénél azt a sorrendet követtem, melyet a teendő intézkedések, illetőleg az erre vonatkozó tárgyalások sürgőssége állapított meg. A következőkben azokat a problémákat ismertetem, melyekkel a hozzájuk fűződő nagy közérdekre való tekintettel szintén kötelességem leend foglalkozni. A tiszti főorvos úr közölte velem azt a rendkívül lesújtó statisztikát, mely a gümőkór rettenetes pusztításából adódik. Ebből kitűnik, hogy Budapesten naponta átlag 10 gümőkóros halott van. A szakorvosok véleménye szerint minden gümőkóros halottra legalább 5 súlyos (nyilt) gümőkóros beteget kell számítani, viszont minden egyes nyilt gümőkóros betegre 15 könnyebb gümőkóros (tüdöcsúcshurutos) beteg számíttatik. Eszerint tehát Budapesten legalább 15.000 súlyos és 200.000 könnyebb gümőkóros betegünk van. Ezzel szemben a köz- és magánkórházakban együttvéve mindössze csak 530 beteget tudunk elhelyezni és csak négy városi és egy magán diszpanzer útján történik a tüdöcsúcshurutos és könnyű gümőkórbetegek kioktatása és gyógykezeltetése. Tekintettel arra, hogy a diszpanzerekben havonta átlag 500—600 új beteget és 9—10.000 régi beteget gondoznak, kívánatos, hogy a diszpanzerek száma szaporíttassék. Mindent el kell tehát követnünk, hogy a súlyos betegek nagyobb számának kórházi elhelyeztetése céljából az építkezéseknél jelzett Új Szent János-kórházzal kapcsolatos 3 tüdőbetegpavillon a legrövidebb időn belül befejeztessék. Meg vagyok róla győződve, hogy a népjóléti miniszter úr ebben, az egész ország közegészségügyére nézve nagyjelentőségű tüdővészellenes munkában a legmesszebbmenő támogatással fog rendelkezésünkre állani. Szívesen támogatom a tiszti főoros úrnak azt a törekvését is, hogy az iskolaorvosi intézmény, melyről a tanács már 1909-ben határozott s amelynek az újabb generáció egészsége szempontjából eminens jelentősége van, amint a körülmények azt engedik, szintén életbeléptessék. Eme két közegészségügyi kérdéssel kapcsolatban rá kell mutatnom a közkórházi ápolási díjak szinte tengeri kígyóvá nőtt kérdésére is, mely ma számokban olyképp jelenik meg előttünk, hogy a községi alap eddig 40 milliárdot előlegezett az államnak ápolási díjakban. Minthogy előre el voltam készülve arra, hogy ennek a kérdésnek a rendezése fog tőlem kívántatni, már kinevezésem első napjaiban érintkezést kerestem Vass József népjóléti miniszter úr Önagyméltóságával, aki közölte velem ennek a kérdésnek végleges rendezésére irányuló terveit. Örömmel állapítom meg, hogy a miniszter úr teljes megértéssel foglalkozik ezzel az üggyel és azt remélem, hogy rövidesen megfelelő megoldásra fogunk juthatni. A tanügyi osztály 4, a menekültek által igénybevett iskola visszaadását sürgeti és azt kívánja, hogy az iskolai tanulmányi szakfelügyelet a régi szabályrendelet alapján ismét a fővárosi oktatószemélyzettel láttassék el. Mindkét kívánságát szívesen teszem a magamévá és készségesen fedezem a tanácsot abban a rendelkezésében is, amellyel a felső kereskedelmi iskolák osztályainak a számát a jelentkezők nagy számára való tekintettel szaporította és ezáltal igen sok fővárosi család nyugalmát biztosította. Sajnálattal kell látnom az iparostanoncoktatás terén mutatkozó visszafejlődést, amely abban leli magyarázatát, hogy a kultuszminiszter úr nem engedélyezte azokat a pótlékokat, amelyeket a tanoncoktatással önállóan foglalkozó tanszemélyzet részére fizetni kellett, úgyhogy a tanoncoktatás ismét mellékfoglalkozássá degradálódott. Tekintettel arra, hogy a kultuszminiszter maga is átérzi ennek a kérdésnek nagy jelentőségét és Sopronban állami iskolát létesített az iparostanoncképzés céljaira, nem lehet kétség abban, hogy a főváros eme törekvését is honorálni fogja. Teljesen indokoltnak találom a főváros katonai ügyosztályának azt a panaszát, hogy a hadügyi kormányzat a beszállásolásért még ma is a régi, elavult beszállásolási törvény alapján megállapított díjakat fizeti. Az új törvényjavaslat elkészült s szívesen vállalkozom oly irányú közbenjárásra, hogy az minél sürgősebben törvényerőre emekedvén, a fővárosnak ez a régi és indokolt panasza is megszüntethető legyen. A közgazdasági ügyosztály a Kisipari Hitelintézet eredményesebb működésének lehetővé tételére hívta fel figyelmemet. Ennek az intézetnek alaptökéje jelenleg 200 millió korona s ugyanannyi tartaléktőkével is rendelkezik. Az intézet részvénytöbbsége a fővárosé. A Hitelintézet kisipari hitel nyújtásával foglalkozik és a mai nagy pénzszűke miatt képtelen hivatásának kielégítő módon megfelelni. Erre való tekintettel a Magyar Nemzeti Bank útján 5 milliárd korona hitel engedélyezését kéri. A magam részéről ezt a szerény kérelmet minden esetre a legnagyobb készséggel támogatom, de ki kell jelentenem, hogy ezzel távolról sem látom megoldva a kisipari hitelkérdésnek nagyjelentőségű ügyét.