Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923
18. 1923. november 17. jubileumi díszközgyűlés - 1612
1923. november 17-iki jubileumi díszközgyűlés. 1612. szám. Tudjuk, hogy az ország politikai kormányzata 1848-ig három középpont között oszlott meg: a kancellária Bécsben volt, a helytartótanács és a legfőbb bíróságok Budán és Pesten, az országgyűlés Pozsonyban s természetes, hogy a politikai vezetés e megoszlása akadályozta a szellemi élet összpontosítását is, bár az már Széchenyi működésének ideje óta mindinkább Pest felé terelődött, hisz egyetem csak itt volt, az Akadémia itt kezdte meg működését már 1830-ban s néhány évvel később a Kisfaludy-társaság is, már 1841-ben alakult meg a kir. m. Természettudományi társaság is, itt volt legkifejlettebb a sajtó, itt működött már 1837. óta a Nemzeti Színház. Ezekhez járult, hogy Pest, bár erősen vegyesajkú volt szintén, mégis magyarabb volt a majdnem egészen német Pozsonynál. 1848 korszakot alkot nemcsak az ország, de különösen a főváros történetében; az országgyűlés ideköltözése, a kancellária megszűntével a felelős minisztérium felállítása Budán egyszerre, minden tekintetben az ország valóságos fővárosává avatták a már Széchenyi óta gyakran Budapestnek nevezett Budát és Pestet, ami az itteni szellemi életnek is nagy lendületet volt adandó. Fájdalom, a nagy remények közt megindult fejlődés hirtelen megszakadt, az Ausztriával való meghasonlás és a ránk kényszerített szabadságharc leveretése következtében. Majdnem 16 éven át a kormányzat minden törekvése arra irányult, hogy a megcsonkított és kerületekre osztott Magyarország fővárosát másodrendű tartományi jelentőségre szorítsa le és habár inkább csak a látszat kedvéért gazdasági és városrendezési téren történtek az abszolutizmus és a provizórium idejében is bizonyos kezdeményezések inkább mint alkotások; szellemi téren, különösen az ötvenes évek, a Bach uralma alatt, minden törekvésnek, mely magyarnyelvű és szellemű kifejlődésre irányult, a kormány legridegebb ellenhatásával kellett megküzdenie; a német játékszín mesterséges pártfogásban részesült a magyarral szemben s az iskolák főleg a német nyelv és kultúra terjesztésének szolgálatára kényszeríttettek. Az alkotmány helyreállításával az 1867-ben megalakult magyar minisztérium rögtön nagy buzgalommal látott hozzá a mulasztottak pótlásához, a főváros fejlesztéséhez és magyar jellegének kidomborításához. Ennek a céltudatos törekvésnek legvilágosabb kifejezése volt az a törvény, melynek életbeléptétől most éppen ötven 'év választ el s amelye szempontból annál nagyobb r jelentőséggel bírt, mert hiszen a Pesttel most már összecsatolt részek, Buda és Óbuda voltak addig legkevésbé áthatva a magyarságtól s legkevésbé belekapcsolva Pest kifejlett szellemi életébe. Nem akarok a mai közgyűlés ünnepi jellege ellen sok számadat elősorolásával véteni, csak a legszükségesebbekre szorítkozom az ötven év előtti és mostani szellemi állapotok összehasonlításánál. Az összes népoktatási tanintézetek száma Budapesten 1873-ban 133 volt, ma 408, az összes középiskoláké akkor 9, ma 40; az egyetem tanárainak száma ezidő alatt 124-ről 520-ra, a műegyetem tanáraié 54-ről 217-re emelkedett. Természetes, hogy az ez iskolákat látogatók száma ugyanez idő alatt nemcsak az iskolák számának, hanem a lakosság szaporodásának arányában is emelkedett, a népiskoláknál 34.189-ről 104.823-ra, a középiskoláknál 3523-ról 18.514-re, az egyetemen 2432-ről 7566-ra s a műegyetemen 705-ről 4818-ra. Egész sora az új iskolanemeknek keletkezett azóta, például az iparostanonciskolák, melyek az 1884-iki ipartörvény alkotásai voltak, különféle kereskedelmi iskolák és tanfolyamok és más szakiskolák, úgyhogy Budapesten ma 25 oly iskola létezik, melynek — kivéve két kereskedelmi és az állatorvosi iskolát — elődje az 1873 előtti fővárosban egyáltalán nem volt. A puszta számadatok összehasonlítása azonban nem ad teljes képet a fejlődésről; hogy ezt megkapjuk, ki kell terjesztenünk figyelmünket a tanintézetek elhelyezésének és fölszerelésének akkori és mostani állapotára. Az állam és a főváros nemes versenye Budapest szellemi életének s különösen oktatásügyének kifejlesztése terén sehol sem mutat föl oly tüneményes eredményeket, mint az építkezések körül. A főváros az itt levő népoktatási intézményeknek túlnyomó részben tulajdonosa és részben fentartója lévén, természetesen főképp ezeknek szerzett új s a korigényeknek minden tekintetben megfelelő otthonokat; Budapest iskolai épületei, melyekre ötven év alatt több mint 60 milliót költött, — akkori értékben, — melyeknek száma ezidő alatt 28-ról 168-ra emelkedett, az itt járó idegenek elismerésének és csodálatának méltó tárgya volt sokszor. Az állam fő- és szakiskolai építkezései is csak 1873 után, Trefort Ágoston hervadhatatlan érdemű tevékenységével lendülnek neki igazán. Mi öregek élénken emlékszünk még azokra a rendkívül kezdetleges és szegényes szűk és célszerűtlen régi épületekre, melyekben az egyetem orvoskari és természettudományi szakai, az egyetemi könyvtár, a műegyetem ötven év előtt nyomorogtak s melyek a mai követelmények szerinti gyakorlati tanítást és tudományművelést majdnem teljesen lehetetlenné tették és ha most széttekintünk klinikáink, természettudományi intézeteink, műegyetemünk, állatorvosi főiskolánk, sőt némely középiskolánk, leánynevelőintézetünk és pedagógiumunknak egész városrészeket alkotó telepein, elmondhatjuk, hogy az elnyomatás kora után újjászületett Magyarország kultúrai haladásának talán nincs kifejezőbb, meggyőzőbb fokmérője, mint Budapestnek ötven év alatt létrejött tanügyi építkezései.
