Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1923

1.1 1923. január 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 25 - 26 - 27

J 1923. janu

ár 1

0-iki kö

zgyfllés. 24—27. szánig 15 24. Dr. Vig Sándor (VI., Aradi-utca 16.) 25. Dr. Wolff Károly (I., Ybl Miklós-tér 5.) 26. Dr. Tamásy István (IX., Ráday-utca 63.) orvosok és 1. Jarina Józsefné szül. Török Mária (VI., Bajnok-utca 8.) 2. Özv. Padár Lászlóné szül. Józsa Mária (VII., Telep-utca 41.) 3. Rehorcsik Jolán (VI., Mohács-utca 18/a) szülésznők okleveleit.. A közgyűlés az okleveleket rendben találván, azokat kihirdető záradékkal ellátva a tiszti főorvosnak visszaadja, a tanácsot pedig utasítja, hogy az oklevéltulajdonosokat az adózók lajstromába vegye föl. Erről a közgyűlés a tanácsot és a tiszti főorvost jegyzőkönyvi kivonaton értesiti. !25. Elnök jelenti, hogy dr. Baracs Marcell bizottsági tag napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt s ezzel az elnöki széket Folkusházy Lajos alpolgármesternek adja át. !26. Dr. Baracs Marcell bizottsági tag kifogásolja, hogy abba a küldöttségbe, amely újév napján a székesfőváros nevében a Kormányzó úr Ő Föméltóságánál a polgármester vezetésével tisztelgett, az ő pártja nem hivatott meg. A polgármestert ezen eljárásáért tapintatlansággal vádolja. Dr. Sipőcz Jenő polgármester válaszolva a felszólalásra kijelenti, hogy tényleg helyes az, hogy ilyen ünnepélyes alkalmakkor a közgyűlésnek minden árnyalata képviselve legyen. Ö maga úgy ünnepélyes alkalmaknál, mint fontos hivatali aktusoknál is súlyt helyezett erre. Sajnálattal állapítja meg azonban, hogy előbbi bizalmas tanácskozások alkalmával, amidőn ő a kérdést felvetette, hogy vájjon a zárkózottság a többségi párttal szemben tisztán csak a hivatali ügyekre, vagy pedig ünnepélyes alkalmakra vonatkozik-e, azt a választ kapta az ellenzék vezéreitől, hogy ez az ügyeknek egész vonalára vonatkozik. Ilyen körülmények között ö, ellentétben a felszólaló felfogásával, úgy vélt tapintatos lenni, hogyha az ellenzéki pártokat ez alkalommal sem hívja meg, mert éppen ezt az ünnepélyes alkalmat nem szerette volna, ha megzavarta volna egy olyan levél, amely arról értesíti őt, hogy az ő vezetése alatt nem óhajtanak a Főméltóságú Kormányzó Úrnál tisztelegni. Dr. Baracs Marcell bizottsági tag újból felszólal és megállapítja, hogy az annak idején tett kijelentéseit a polgármester tévesen értelmezte, mert azok ilyen alkalmakra, amikor a főváros államjogi jellegű funkciót teljesít, nem vonatkoztathatók. Az elnök kijelenti, hogy napirend előtti felszólalásról lévén szó, határozathozatalnak helye nincs. Egyben bejelenti, hogy napirend előtt a polgármester a közgyűlésnek óhajt a külföldi kölcsönök ügyében bejelentést tenni. !27. Dr. Sipőcz Jenő polgármester a külföldi kölcsönök ügyében a következő bejelentést teszi: Tisztelt Közgyűlés! A külföldi kölcsönök ügye rendesen előkészített tárgyképpen ide fog kerülni az igen tisztelt közgyűlés elé. Mégis a tisztelt közgyűlés iránti tiszteletből annak a küldöttségnek tárgyalásairól és munkájának eredményéről, amely ebben az ügyben eljárt, rövid szóban óhajtanám a tisztelt közgyűlést tájékoztatni. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a tisztelt közgyűlésnek a kívánsága az volt, hogy az összes külföldi kölcsönök lehetőleg egyöntetűen vagy legalább is az összes külföldi hitelezőcsoportok érdekeinek tekintetbevételével rendeztessenek. E cél érdekében a küldöttség két tagja, nevezetesen dr. Wolff Károly bizottsági tag úr és Fock Ede tanácsnok úr Londonba utaztak az ottani külföldi hitelezőérdekeltségekkel való tárgyalás felvétele végett. Ezek a tárgyalások azt eredményezték, hogy biztosítva vagyunk abban a tekintetben, hogy a londoni pénzcsoportok egyáltalán nem tesznek nehézséget aziránt, hogy elsősorban a francia pénzcsoporttal, történjék megállapodás. Azonkívül magában az egyezségben, amint majd később leszek bátor ismertetni, felvétetett két pont, amely a fővárosnak szabad kezet biztosít az összes külföldi' hitelezőkkel szemben, nevezetesen, hogyha a külföldi hitelezők egy bizonyos határidőn belül óvást jelentenének be, vagy pedig ugyanezen idő alatt hasonló jellegű megállapodásokat létesíteni nem sikerülne, akkor a főváros fentartotta magának azt a jogot, hogy a francia egyezménytől visszaléphet. Eazel tehát a főváros szabad keze a külföldi kölcsönök egész komplekszumának rendezése tekintetében biztosítva van. Ami a párisi tárgyalásokat illeti, őrömmel kell megállapítanom azt, hogy az a hang és az a hangulat, amely a budapesti tárgyalásokon uralkodott, örvendetes változáson ment át. Nemcsak szívélyes, hanem, mondhatnám, meleg fogadtatásban volt Parisban részünk és éppen Alphand úr, a francia delegáció elnöke, aki Budapesten a tárgyalások alkalmával a legmerevebbnek mutatta magát, tanúsította irányunkban a legnagyobb előzékenységet. Úgy magával az Association Nationallal szemben, de különösen a kibocsajto intézetek képviselőivel szemben, akik általában a magyar állásponttal és javasla-