Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 464 - 465

1920. szeptember 29-iki rendkívüli közgyűlés. nos Önök nyíltan említhették a faji szolidaritást, a faji érdeket, de mikor ez a keresztény többség azt akarja, hogy a keresztény Magyarországon az ő faji érdeke érvényesüljön, akkor Önök szabadságsértésről, alkotmánytiprásról és egyéni invektívákról beszélnek! In omnibus autem caritas! Igen, mi is akarjuk a caritast alkalmazni, tisztelt uraim és ezt alkalmazzuk a jelen esetben is, amidőn az Önök szónoka olyan nagyon előtérbe állította a szabadkőművesek ártatlan voltát és az egyéni humanitás szempontjára hivatkozott, amely szempontokat „lábbal tiporja ez a keresztény többség". Meg kívánom jegyezni, hogy még maguk a szabadkőműves-páholyokba beszervezett tagok is kénytelenek elismerni, hogy ép fordítva áll a dolog, a destruktív szellem a szabadkőműves páholyok 90%-ában trónolt és talán egy-kettő volt csak kivételesen nem annyira szellemi ott kérem, természetes, hogy.Önök tisztelt bizottsági tag urak, sokan ezt mosollyal fogadják, ezt értem, mert hisz érdekeltek, miután ott ülnek a szabadkőműves nagymesterek és a^páholytitkárok, de mi azoknak a dolgoknak a birtokában, amelyeket a lefoglaláskor a kezünkbe kaparintottunk, be fogjuk bizonyítani azokat a bűnöket, amelyeket a szabadkőművesség a mostani állapotok előidézésével elkövetett! Hiába akarják Önök a szabadkőműveseket tisztára mosni, ártatlan bárányokként előtérbe állítani, bízzák csak annak a megítélését a mi lelkiismeretünkre, mert meg vagyok róla győződve, hogy — Önök ugyan tapsolhatnak, — velem együtt legalább 7 millió keresztény fogja kiáltani, hogy nem tűri tovább á szabadkőművesek asztalalatti és nemzetrontó munkáját! Önök a tisztviselők érdekét tolták előtjjrbe, elég ügyesen, elég diplomatikusan, mint azt a védőügyvéd szokta saját védence érdekében. Nos, tisztelt bizottsági tag úr, én figyelmeztetem a tisztviselőket, ne hallgassanak a szirénhangokra, mert ha vannak könnyező apák és vannak bizonytalan sorsnak elébe néző gyermekek, akik a szabadkőművesek folytán ezen sorsban fognak részesülni, úgy azokat a könnyező apákat, gyermekeket és anyákat azokhoz küldöm, akik rávették lelkiismeretlenül, erőszakkal, terrorral, kec?egtetéssel azokat a tisztviselőket, hogy a szabadkőműves páholyokba belépjenek. Önök beszélnek itt lelkek gúzsbakötéséről? Önök akarnak velünk szembe fegyvereket szegezni, hogy mi a tisztviselői kar érdekei ellen fordulunk? Mi a tisztviselő lelkének szabadságáért küzdünk és azt akarjuk, hogy az a tisztviselő szabadon követhesse keresztény nemzeti felfogását, úgy, mint azt fajának érdeke megköveteli és el is várhatjuk tőle, és ne legyen itt idegen faji impérium érdekének szolgálatában állva, pártharcoknak, terrornak, titkos uralomnak és egyéb parancsoknak kitéve! Visszautasítom azt, mintha mi a tisztviselők érdekeit nem viselnők szívünkön és azok a most esetleg kellemetlen elbánásban, részesülő egyesek, akiknek sorsa tekintetében Önök még egyáltalában nem is tudhatják, hogy a kijelölő választmány milyen álláspontot fog elfoglalni, csak szupponálják ezeket a premissákat, kijelentem, hogy ezeknek~á sorsáért a felelősséget keresztény magyar fajom nevében azokra hárítom, akik ezeket a belügyminiszteri jóváhagyás alatt működő páholyokat itt meghonosították és behozták ide a városháza termeibe is. Nyugodtan, fölemelt fővel állunk ezen az úton, bízza csak ránk a tisztelt előttem szóló bizottsági tag úr, hogy az az út, amelyet mi követünk, amelyen a kijelölő választmány halad, a lejtő útja-e? Vajha ilyen lejtőn állt volna a keresztény öntudat már 60 éven át, akkor ma nem kellene itt viaskodnunk saját jogainkért és amikor ez a keresztény többség