Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 466
V 242 1920. szeptember 29-iki rendkívüli közgy űlés. 465— 466. szám. nem akar mást, mint keresztény nemzeti fölfogását akarja biztosítani a választásoknál, akkor ilyen támadásoknak, invektiváknak van kitéve saját, hazájában, saját székesfővárosának közgyűlésében! Taburól beszélt és ez a'tabu talán olyan valaki, aki törzsfőnöki rendszert akar inaugurálni ?! Hát igenis, van nekünk tabunk, de vegyék tudomásul, hogy sem ilyen jelenet, sem más nem fog visszariasztani, hogy lépésről-lépésre haladjunk a keresztény nemzeti Budapest megvalósításában, mert az a tabu, amelyeinket kísér, a mi hitünk és keresztény nemzeti gondolatunk! Végül csak egy szót. A polgármester úr megengedte a mai rendkívüli közgyűlés megtartását. Ez az egybehívás kizárólag csak formai okokra vezethető vissza. Az ügyrend szerint 40 bizottsági tag kérelmére rendkívüli közgyűlés egybehívható. Én a magam részéről egy pillanatra sem teszem föl, hogy ugyanakkor, amidőn a polgármester úr ezen formális okok fennforgása folytán koncedáltá a rendkívüli közgyűlést, dönteni kívánt volna az előttem szóló tisztelt bizottsági tag úr indítványa törvényességének kérdésében. Én tehát összegezve azt, amit elmondottam, semmiféle jogi érvet nem látok az igen tisztelt bizottsági tag úr felszólalásában, amely álláspontom megmásítására vezetne és ezért indítványozom, hogy ezen indítvány felett térjen a közgyűlés egyszerűen napirendre." A jobboldalon ülő törvényhatósági bizottsági tagok tüntető tetszészajának és ünneplésének lecsillapulta után elnöklő h. főpolgármester a vitát bezárja s az indítványok felett való döntést — minthogy a kérelmezők a névszerinti szavazástól elállottak — felállással való szavazás alá bocsátja, melynek eredményeképen !466. Elnök személyes kérdésben való felszólalásra dr. Baracs Marcell törvényhatósági bizottsági tagnak engedélyt adván, az a következő beszédet mondja: „Tisztelt Közgyűlés! Személyes megtátnadtatás címén kérek szót és kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, kegyeskedjék ezen szavaimat is azzal a megtisztelő türelmes figyelemmel kisérni, mellyel első beszédemet meghallgatta. ""* Belőlem mindig a tárgyilagos megfontolás igyekszik beszélni és ha mostani felszólalásomon egy bizonyos egyéni hang fog átrezdülni, méltóztassanak ezt annak betudni, hogy súlyosan érzem annak a támadásnak élét, amelyet Wolff bizottsági tag űr intézett ellenem, mikor azt az inszinuációt vélte terhemre róhatni, hogy engem indítványom megtételére és megokolására nem csupán nemzetem egyedüli érdeke, hanem a szabadkőműves és faji szolidaritás vezettek. Soha nem tagadtam meg származásomat; bizonyos egyéni okokból talán joggal utalhatok arra, hogy azok, a kiktől származom, azok hosszú nemzedékeken át — legalább hat nemzedéket tudnék felsorolni — a magyar állameszmét becsületesen szolgálták, szolgálták munkájukkal és vérük hullásával is. Ha magyaráznom kellene azt, hogy mi bennem a hazaszeretet, hogy hogyan fakadt bennem, hogy mennyire túlárasztja bennem a hazaszeretet a faji érzést, szent Ágoston szavaival kellene élnem: „Si nemo a me quaerat, scio, si quaerenti explicare velim, nescio." ,» Ez olyan erős érzés, amelyet apróra bontani, amelyet szirmokra szedni nem tudok, de tudom azt, hogy mióta élek, mióta lélekzem, magyarnak tudom magam; az fogok lenni, az fogok maradni, ha százszor kiakarnak közösíteni vallásom miatt a magyarság kebeléből. a közgyűlés többsége dr. Baracs Marczell törvényhatósági bizottsági tag és társai indítványa felett napirendre tér.
