Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462

1920. szeptember 29-iki rendkívüli közgyűlés. Tisztelt Közgyűlés! A leglényegesebb szempont, amelyből nekünk a vitát eldöntenünk kell, az, vájjon áll-e az a tétel, hogy a kijelölő választmány az ő jelölését minden beleszólástól menten egy minden tekintetben független szuverenitással ejti meg? Volt egy királyunk, ki egyben római császár is volt: Zsigmond király. A constanzi zsinaton egy püspöknek azt vágta oda: „Ego sum rex rőmanus et supra grammaticam." Zsigmond király lehetett supra grammaticam, azonban a kijelölő választmány non est supra congregationem és még kevésbé supra leges et supra constitutionem. A törvény és az alkotmány mindenkit köt, a nemzet minden polgárát egyformán, az alkotmány köti a kijelölő választmányt is. Nem tudom, van-e valami mosolyogni, kacagni való afölött, hogy ezt a kijelentést merészeltem megtenni, hogy az alkotmány köt mindenkit. A kijelölő választmány nem áll a törvényhatóság közgyűlése fölött, még kevésbé áll a törvények fölött. A törvény ereje, különösen alkotmányos alaptörvényeink ereje, mint az egyest, köti a kijelölő választmányt is. Én azt hiszem, hogy ebben a tételben valamennyien megegyezünk. Ha ezen is már vitatkoznunk kellene, soha semmiben nem találnánk meg azt a megértést, amelyet elvégre mégis csak keresünk, ha talán nem is mindig találjuk meg. Alkotmányunknak tételes törvényei is vannak, alkotmányunknak vannak meg nem írott törvényei is. Elvégre alkotmányunk nem egy úgynevezett blanketta-alkotmány, a mi alkotmányunk egy ezeréves dicsőségnek, szenvedésnek, ezeréves elvérzésnek és munkálkodásnak, sok küzdelemnek, egy nemzet ezeréves organikus fejlődésének eredménye. Alkotmányunkhoz nemcsak a hagyományoknak tartozó tisztelet köt minket, kell, hogy kössön alkotmányunk hűséges betartásához annak a felismerése is, hogy az alkotmányhoz és a magyarsághoz való hűség adja meg az egyetlen lehetőséget arra, hogy mi a népek tengerében, viharos idők forgatagában is megálljunk, csak ez adja meg a lehetőséget, mint a példák mutatták, hogy ellenségeink minket időleg megehetnek, de ha hívek maradunk alkotmányunkhoz és a magyarsághoz, akkor minket soha megemészteni nem fognak és mindig újból és újból feltámadtunk és fel fogunk támadni. Alkotmányunknak vannak meg nem írott törvényei is, amelyek bennünket épúgy köteleznek, mint az írott törvények, mert ennek a nemzetnek integráló életereje az alkotmány sértetlenségében gyökerezik, az alkotmány az a kemény szirt, amelyre lehet csákányt emelni, de amelyről a csákány eddig még mindig visszapattant arra, aki rámérte. Hát mi az alkotmányunkban biztosított, alkotmányunknak szilárd alapját képező jogegyenlőségnek, lelkiismeretszabadságnakl és egyesülési jognak intézményeit nem engedjük megbontani, nem engedjük megsértetni, nincs arra joga senkinek se, még a kijelölő választmánynak se. A kijelölő választmány tegyen ahogy lelkiismerete parancsolja, de a kijelölő választmányt és a tisztelt közgyűlést figyelmeztetem arra, hogy az, hogy valamely törvénynek nincs szankciója, az még nem menti fel a törvény iránti hűség, a törvénynek tartozó engedelmesség alól. Sőt, ha a magánjog terén az oly tartozást, amelyet bíróilag kikényszeríteni nem lehet, a társadalmi felfogás egy becsületbeli tartozás jellegével szokta felruházni, még hatványozottabban kell megállapítanunk azt, hogy a közjogok terén a közjogi testületeknek, az erkölcsi testületeknek, amelyeknek az alkotmány iránti hűségben, az alkoti