Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462

232 1920. szeptember 29-iki rendkívül i k özgyűlés. 462. szám. gel, amely minden megbízottat terhel, azzal a köte­lességgel, hogy a megbízást úgy lássa el, hogy a megbízójának jogkörét és rendelkezési körét lehetőleg ne szűkítse. Akkor tehát azt kell mondani, hogy ezen fidu­ciárius kötelesség ellen vét a kijelölő választmány, amikor feleslegesen elzárja a közgyűlést attól, hogy a választási jogát sértetlenül gyakorolja, egyúttal azonban a fővárosi törvényhatóságra olyan terheket ró, amelyek elkerülhetők volnának akkor, ha a kije­lölő választmány a törvény és a közgyűlés iránt tar­tozó" lojalitástól vezetve végezné kötelességét. Méltóztassanak megfontolni még azt is, hogy a kijelölő választmányról rendelkező törvényes intéz­kedések a fővárosi törvénybe 1872-ben átvéve lettek az 1870. évi XLII. t.-c.-ből, amely a megyei törvény­hatóságokat rendezte volt. Ez a törvény intézkedik a kijelölő választmányról, amelybe három tagot a közgyűlés, hármat pedig a főispán delegál. A kérdés ezen szabályozásának egészen külö­nös indoka volt. Adni akart a törvény a főispán kezébe, hogy német kifejezéssel éljek, egy „Haus­knecht Paragraph"-ot, hogy lehetővé tegye azt, hogy a magyar áilamhoz való hűség szempontjából meg nem bízható vármegyék közönségét elzárja attól, hogy az állam iránti hűség szempontjából gyanús egyéneket válasszon meg. Azt'* kell mondani, hogy erre ok a fővárosban sohasem volt meg és nincs meg jelenleg sem. Méltóztassék a kijelölőválasztmáhy működését a főváros egyesítése óta vizsgálni és nem találnak, egy esetet kivéve, amikor az illetőt az általa elkövetett súlyos szabálytalanságok érdemetlenné tették arra, hogy újból jelöljék, mondom, nem talál­nak egyetlen egy esetet sem, hogy ha fegyelmi alatt nem állott, arra az állásra, melyet betöltött, régi tisztviselő nem jelöltetett volna. Egy esetben történt meg, hogy a kijelölő választ­mány csúfságot akart tenni egy köztisztviselőn, aki­nek a nevét csak a legnagyobb tisztelettel tudom említeni: Ez Kún tanácsnok volt. Erős magyar­érzésű ember. Egyike volt a főváros legkiválóbb tisztviselőinek, gerinces volt a közgyűlésben és ezt akarták megtorolni úgy, hogy Kún Oyula tanácsno­kot nem az első, hanem a második helyen jelölték, de ebben merült ki a kijelölő választmány egész bosszúja. A közgyűlés azonban reparálta és Kunt megválasztotta. Ezt az egy esetet kivéve, a kijelölő választmány .soha nem merte megcselekedni azt, hogy a főváros hü tisztviselőjét, mikor újból leendő választásáról volt szó, ne jelölje első helyen. Ma, mélyen tisztelt közgyűlés, mi értelme volna annak, hogy ezt a Hausknecht Paragraph-ot a kijelölő választmány alkalmazza, ha a közgyű­lésnek a többségében megvan az akarat és az elhatározás, hogy az egyének értékelésénél, amely a választással jut kifejezésre, bizonyos személyi tulaj­donokat, előny vagy hátrány szerint mérlegeljen? Mi szükség van arra, hogy ennek a gyakorlását a közgyűlés egyetemétől megvonják? Ennek értelme nem lehet más, csak egy, és az, hogy talán mégis lehetséges, hogy az egyes tisztviselőknek a jeles tulajdonságai a törvényhatósági bizottság tagjainak többségében legyőzik'azokat a különös szempontokat, amelyek a kijelölő választmány szemében igen súlyo­sak, de a többség szemében ily súllyal talán nem * bírnak. A kijelölő választmány azonban a sicher ist sicher alapjára helyezkedett és ezért él a Hausknecht Paragraphussai. A többségnek egyik része, amely dominál a kijelölő bizottságban, ezzel a Hausknecht Paragraph-fal kizárja annak a lehetőségét, hogy a választás neki nem tetsző eredményt mutasson fel.

Next

/
Thumbnails
Contents