Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462
232 1920. szeptember 29-iki rendkívül i k özgyűlés. 462. szám. gel, amely minden megbízottat terhel, azzal a kötelességgel, hogy a megbízást úgy lássa el, hogy a megbízójának jogkörét és rendelkezési körét lehetőleg ne szűkítse. Akkor tehát azt kell mondani, hogy ezen fiduciárius kötelesség ellen vét a kijelölő választmány, amikor feleslegesen elzárja a közgyűlést attól, hogy a választási jogát sértetlenül gyakorolja, egyúttal azonban a fővárosi törvényhatóságra olyan terheket ró, amelyek elkerülhetők volnának akkor, ha a kijelölő választmány a törvény és a közgyűlés iránt tartozó" lojalitástól vezetve végezné kötelességét. Méltóztassanak megfontolni még azt is, hogy a kijelölő választmányról rendelkező törvényes intézkedések a fővárosi törvénybe 1872-ben átvéve lettek az 1870. évi XLII. t.-c.-ből, amely a megyei törvényhatóságokat rendezte volt. Ez a törvény intézkedik a kijelölő választmányról, amelybe három tagot a közgyűlés, hármat pedig a főispán delegál. A kérdés ezen szabályozásának egészen különös indoka volt. Adni akart a törvény a főispán kezébe, hogy német kifejezéssel éljek, egy „Hausknecht Paragraph"-ot, hogy lehetővé tegye azt, hogy a magyar áilamhoz való hűség szempontjából meg nem bízható vármegyék közönségét elzárja attól, hogy az állam iránti hűség szempontjából gyanús egyéneket válasszon meg. Azt'* kell mondani, hogy erre ok a fővárosban sohasem volt meg és nincs meg jelenleg sem. Méltóztassék a kijelölőválasztmáhy működését a főváros egyesítése óta vizsgálni és nem találnak, egy esetet kivéve, amikor az illetőt az általa elkövetett súlyos szabálytalanságok érdemetlenné tették arra, hogy újból jelöljék, mondom, nem találnak egyetlen egy esetet sem, hogy ha fegyelmi alatt nem állott, arra az állásra, melyet betöltött, régi tisztviselő nem jelöltetett volna. Egy esetben történt meg, hogy a kijelölő választmány csúfságot akart tenni egy köztisztviselőn, akinek a nevét csak a legnagyobb tisztelettel tudom említeni: Ez Kún tanácsnok volt. Erős magyarérzésű ember. Egyike volt a főváros legkiválóbb tisztviselőinek, gerinces volt a közgyűlésben és ezt akarták megtorolni úgy, hogy Kún Oyula tanácsnokot nem az első, hanem a második helyen jelölték, de ebben merült ki a kijelölő választmány egész bosszúja. A közgyűlés azonban reparálta és Kunt megválasztotta. Ezt az egy esetet kivéve, a kijelölő választmány .soha nem merte megcselekedni azt, hogy a főváros hü tisztviselőjét, mikor újból leendő választásáról volt szó, ne jelölje első helyen. Ma, mélyen tisztelt közgyűlés, mi értelme volna annak, hogy ezt a Hausknecht Paragraph-ot a kijelölő választmány alkalmazza, ha a közgyűlésnek a többségében megvan az akarat és az elhatározás, hogy az egyének értékelésénél, amely a választással jut kifejezésre, bizonyos személyi tulajdonokat, előny vagy hátrány szerint mérlegeljen? Mi szükség van arra, hogy ennek a gyakorlását a közgyűlés egyetemétől megvonják? Ennek értelme nem lehet más, csak egy, és az, hogy talán mégis lehetséges, hogy az egyes tisztviselőknek a jeles tulajdonságai a törvényhatósági bizottság tagjainak többségében legyőzik'azokat a különös szempontokat, amelyek a kijelölő választmány szemében igen súlyosak, de a többség szemében ily súllyal talán nem * bírnak. A kijelölő választmány azonban a sicher ist sicher alapjára helyezkedett és ezért él a Hausknecht Paragraphussai. A többségnek egyik része, amely dominál a kijelölő bizottságban, ezzel a Hausknecht Paragraph-fal kizárja annak a lehetőségét, hogy a választás neki nem tetsző eredményt mutasson fel.
