Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920
7. 1920. szeptember 29. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 459 - 460 - 461 - 462
1920. sze ptembe r 29-iki rendkívüli közgyűlés. jelölésre még csak ne is érdemesíttessenek, egy újabb választás sanszait még csak meg sem szerezhessék. x De a közerkölcs szempontját meg kell vizsgálni maguknak a tisztviselők szolgálatának szempontjából is. Mit jelent az, hogy a tisztviselő előtt van a lehetőség, hogy bármily becsületesen végezze a dolgát, hátrányban van a szolgálatát tántoríthatatlanul végző tisztviselő azzal a köztisztviselővel szemben, aki az uralkodó párt kegyét keresi és ennek a szolgálatában áll. Tisztelt Közgyűlés! Távolról sem állítom, hogy ez az intenció önökben él, de figyelmeztetnem kell önöket, hogy intenció ellenére is fenyeget a veszély. És utalok tisztelt közgyűlés arra, hogy mit jelent az, ha a köztisztviselő a maga feladatát azzal a pártatlan hűséggel teljesíti,amelyet megkövetel a köznek ügye, amely nem egy politikai társaságé, nem egy párté, amely mégis csak a fővárosé magáé, amely a főváros népéé és amely az egész nemzeté. És lehetetlenségnek tartom, hogy annak csak a látszatát is felidézzék, hogy egy politikai társaság a végrehajtó hatalom elfojtó eszközeivel élve, magát összetéveszti a nemzeti érdekkel. Tisztelt Közgyűlés! Ha követik-' azt az utat, "ha folytatják azt az utat, amelyen a kijelölő választmány megindult, mindezeknek a veszedelmét önök akaratuk ellenére is, szándékuk ellenére is felidézik. De utalok arra, hogy hová vezet az, hogyha a tisztviselőt mi arra bírjuk, hogy örökösen politikai kártyajátékot játsszék, hogy aszerint válassza meg a tromfot, hogy több vörös vagy több fekete kártya van a kezében. Ez, Uraim, erkölcsi lehetetlenség. Tisztviselőinket ily magatartásra akaratlanul is rábírni, közerkölcsiség elleni hiba volna. Utalok, mélyen tisztelt közgyűlés, még arra is, hogy a kijelölő választmány, akkor, amikor munkabíró tisztviselőket nem törvényes okból, sőt, amint kifejteni leszek bátor, törvény ellenére a jelölésből kizár, a kijelölő választmány erősen beleszól, belevág a közgyűlésnek budgetjogába, rákényszeríti ezzel a cselekvésével a közgyűlést, hogy munkabíró tisztviselőket időelőtt nyugdíjazzon és a főváros háztartását igen erős és igen magas nyugdíjjal feleslegesen megterhelje. De utalok arra is, hogy a közgyűlésnek magának volna csak fenntartva az a jog, hogy a budgetjét súlyosan, százezrekkel vagy milliókkal való megterhelésének tekintetében ennek megszavazása által döntsön, így tehát egyenesen a budgetjogba való beavatkozás, ennek kisajátítása az, amit a formai törvényesség címén a kijelölő választmány magának •arrogál. És akkor kérdeznem kell, mélyen tisztelt közgyűlés, vájjon minderre szükség van-e, vájjon a kijelölő választmánynak a közgyűléssel szemben tartozó lojalitása nem követelné-e meg, hogy a Kijelölő választmány a döntést a közgyűlésre bízza afelett, hogy bizonyos tisztviselők megválasztassanak-e vagy pedig nem. Nem a közgyűlésnek tartozó lojalitás elemi szabályai követelik ezt meg? Ha a kijelölő választmánynak joga van jelölni vagy nem jelölni, figyelje meg azt, hogy a joggal, különösen a közjogok terén, erkölcsi kötelességek is járnak. Ily erkölcsi kötelezettsége áll fönn a kijelölő választmánynak a közgyűléssel szemben, és pedig hatványozott kötelezettsége. Mert mi a viszony a kijelölő választmány és a közgyűlés között? A kijelölő választmány közös megbízottja a közgyűlésnek és a központi hatalomnak. A kijelölő választmány egy bizonyos fiduciárius kötelességgel tartozik a közgyűlésnek, azzal a fiduciárius erkölcsi kötelesség-
