Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

4. 1920. szeptember 1. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 362

180 1920. szeptember 1-ei rendkívüli közgyűlés. 362. szám. ben, a tárgyilagos igazságszolgáltatásban nem fogok mögötte és emléke mögött elmaradni. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Hálával és mély megindulással fogadom azt a végtelen megtiszteltetést, amelyben engem ma részesíteni méltóztattak, amidőn a főváros törvényhatóságának első tisztviselőjévé megválasztottak. Rendkívüli ez a kitüntetés, meit első tisztviselőjévé lenni az ország fővárosának, az ország első városának, már magában rendkívüli megtiszteltetés. De nagy ez a kitüntetés azért is, mert oly kiváló férfiak után ér, akik nagy tudásukkal és szorgalmukkal, jeles alkotásokkal gazdagították a székesfővárost. De nagy még a kitüntetés azért is, mert aránylag rövid közszolgálati idő után ér. Hiszen innen-onnan még csak 8 éve annak, hogy engem a székesfőváros törvényhatósága egyhangúlag tiszti ügyésszé választott s ime, 8 év után a főváros törvényhatósága első tisztviselőjének magas székébe emelt. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Azt a hálát, azt a mély megindultságot, amelyet én e pillanatban érzek, szavakkal kifejezni nem is lehet, azt csak tettekkel lehet kifejezni és egy egész életnek mindent odaadó szorgalmával, amelyet a főváros ügyeinek javára szentelni fogok. Hogy ez így lesz, mélyen tisztelt közgyűlés, azt ebben az ünnepélyes percben, mély ünnepélyességgel fogadom. És ez ünnepélyes fogadalommal ajkamon foglalom el Budapest székesfőváros polgármesteri székét. E pillanatban egy nagy közjogi változáson megyek át. Mert eddig én a kormánynak .képviselője voltam a székesfővárosnál, most azonban az egész főváros képviselőjeként szerepelek itt e helyen és mint ilyen, egész Budapestnek óhajtok polgármestere lenni, Budapest összlakosságának érdekeit szívemen viselem és amint mély hálával is viseltetem a törvényhatósági bizottság iránt, úgy nagy tisztelettel is viseltetem iránta és annak minden tagja iránt, tartozzék bármely árnyalathoz, egyenrangú tényezőnek tekintem. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Engem a polgármesteri székben a keresztény és nemzeti gondolat fog vezetni. Az a gondolat, amelyet én a szülői házban szívtam magamba és amelyre engem a derék piarista atyák tanítottak. De nemcsak az érzés vezet engem- ez eszméhez, hanem az átértés is, az átgondolás is, mert ez az a gondolat, amely a multat összekapcsolja a jelennel és a jövővel, ez a gondolat az, amely a mi ezeréves történelmünk ősi megszentelt hagyományaiban gyökerezik és ez a gondolat, amely a maga gazdag lelki tartalmával és mély keresztény szociális érzésével egyedül alkalmas arra, hogy a mának és jövőnek nehéz, problémáit megoldja. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én ebben a gondolatban fogok itt e helyen működni és csakis addig fogok e helyen működni, amíg e szellemben működhetem, mert más szellemben nem tudok és nem is akarok működni. Amidőn a polgármesteri széket elfoglalom, egyúttal átveszem kezelésbe ezt a mi drága kincsünket: Budapest székesfővárosát. Ha az ember egy ilyen nagy vagyoni értéket átvesz, , akkor régi és helyes szokás az, hogy a vagyoni leltárt megállapítja. Két szempontból szükséges ez: először azért, mert módot ad az átvevőnek arra, hogy azt a jogát fenntartsa, hogy az átvétel tárgyát majd ugyanabban az állapotban adja át utódjának, de azért is, mert ha így megállapította a vagyonállagot és annak minőségét, ez felmenti attól, hogy a személyes felelősséget vállalja az átvevő az átvételt megelőző terhekért. Én nem az első célból kérem az átvétel pontos meghatározását, mert én nem abban az állapotbán