Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

4. 1920. szeptember 1. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 362

1920. szeptember 1-ei rendkívülj közgyfilés. A főváros sokoldalú és bonyolult közigazgatásának vezetése normális időkben is nagy felelősséggel járó, súlyos feladat volt. De mennyivel inkább az ma, amikor nem is annyira a világháború, mint inkább az ennek nyomán orgyilkos módon szitott tömegőrület mindent lerombolt, megrendített, megtámadott és megcsúfolt, ami nekünk, a mi ezeréves állami és társadalmi életünkben drága, magasztos és szent volt, édes hazánk honszerelmét, nemzeti, állami létünket, magyar fajiságunkat, keresztény hitünket és erkölcsünket, nemzeti hagyományainkat, társadalmi intézményeinket, családi otthonunkat, szóval mindent, de mindent, amit a mi ezeréves szép Magyarországunk Szent István koronája eladdig beragyogott. A magyar faj ősereje végül megállította a lejtőn, a nemzetet. Az úton, amelyen lezuhanóban voltunk, megállottunk. S most — tapasztalatokkal és okulásokkal megrakodottan, de csonkán és sebektől is elborítottan — visszaballagunk. Visszatérünk a mi régi, nemzeti ideáljainkhoz, visszatérünk a mi régi, megszentelt oltárainkhoz. Körülöttünk, — de a lelkekben is, újjá fogjuk, újjá akarjuk építeni, ami leromboltatott, pótolni fogjuk, pótolni akarjuk, ami hiányokat szenvedett s meg fogjuk, meg akarjuk erősíteni, ami a múltban meginogott. Nemzeti és társadalmi közintézményeink között a főváros törvényhatóságára is fontos hivatás és feladat vár a visszatérítés, az újjáépítés, általában a nemzeti konszolidáció szent munkájában s különösen fontos szerep vár Méltóságodra, mint e törvényhatóság vezetőjére s e város első polgárára. Ez az a munka, amellyel Méltóságodra több jut s amellyel helyzete súlyosabb lesz minden más elődénél, de reméljük és bízunk abban, hogy Méltóságod bátor szívvel, erős kézzel, okos szociális érzékkel, de mindig hazafias érzéssel mind e feladatokat szerencsésen fogja vezetni a megoldás felé. Ebben a nagy munkában bizonyára erős és kitartó osztályostársai és támaszai lesznek, úgy a főváros törvényhatósági bizottsága, mely maga is erre a munkára vállalkozott, mint a főváros egész tisztviselői kara, nemkülönben a főváros hazafias polgárságának nagy sokasága. Bizalommal és csüggedés nélkül nézzen tehát Méltóságod a jövő céljai felé, mert azok elérését meg fogja könnyíteni az, hogy Isten, ki a múltban a megtévelyedettek szemeit elborította, most a visszatérők útjait meg fogja világosítani. Amidőn a mélyen tisztelt Közgyűlés nevében újból köszöntöm Polgármester Urat s működéséhez erőt, egészséget, kitartást és sikert, munkájának pedig üdvöt kívánok, egyúttal mindnyájunk nevében kérem Istent, hogy hazánk és fővárosunk boldogítására irányuló munkáját és törekvéseit áldja meg." A »iagy tetszéssel, sűrű helyesléssel és hosszantartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszédre dr. Sipőcz Jenő polgármester a következő beszéddel válaszol: B Nagyságos Alpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mély meghatottsággal fogadom azokat az igazán meleg és gyönyörű szavakat, amelyekkel Alpolgármester úr engem ez ünnepélyes alkalommal üdvözölni és egyúttal állásomba beiktatni szíves volt. Még nagyobb meghatottság fog el engem, midőn emlékembe idézte szeretett, boldog emlékezetű édesatyámat, akinek képét megrajzolta előttem és akinek a képe, mint egy eszménykép fog engem vezetni az én követendő utaimon. Ha én nem is érem el őt tehetségben és gazdag tudásban, arról méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a főváros izzó szereteté-