Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

1920. augusztus 11. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 245

1920. augusztus 11-iki közgyűlés. 245. szám. 131 majd pedig lelkes tüntetéssel fogadott beszéd után á szólásra jelentkező dr. Baracs Marcel törvényhatósági bizottsági tag a jobboldal részéről történt tüntető zaj lecsillapulta után a következő beszédet mondja: „Tisztelt közgyűlés! A többségi pártnak mélyen tisztelt vezérszónoka ékes szólással megállapította azt, hogy itt hevernek azok a bilincsek, amelyekkel a lélek szabadságát kötötték béklyóba. Ide lerakta a bilincseket, de nem azért, hogy eltakarítsa, hanem, hogy mások kezére tegye azokat. Elsősorban a tisztviselők kezére, akiktől azt követeli, hogy ne a főváros iránti kötelességüket teljesítsék becsületes munkájukkal, hanem az önök pártjának szolgálatába álljanak és rá akarják tenni a bilincseket a kisebbségre. Mert hiszen, ha nem is bilincseket, de szájkosarat tesznek ránk és elzárnak attól, hogy a bírálatnak és részletes .megvitatásnak a jogát és kötelességét magukban a bizottmányokban gyakoroljuk. A belátás és higgadtság a többségnek erénye kellene hogy legyen. De ha Önök ezt velünk szemben megtagadják, úgy ennek a kötelességnek teljesítését is nekünk, kisebbségnek kell vállunkra venni. Ez a belátás késztet arra, hogy elnézéssel bíráljuk az Önök elutasító viselkedését, úgy cselekesznek Önök, mint a járni tanuló gyerek, aki az első lépéseknél azt hiszi, hogy övé az egész világ — azután botlik egyet s a földre ül. Kívánom a főváros, kívánom mindnyájunk érdekében, hogy az Önök nagy tettkészsége mellett legyen meg az alkotó képesség is és ne ismétlődjék meg a forradalom tapasztalata, hogy amikor erős megalapozott egyéniségekre lett volna szükségünk kalandorok ültek a nyeregbe, akik a rombolásban tombolták ki tettkészségüket. Az alkotásra elismerem, sokkal nagyobb szükség van, mint valaha és ha Önök visszautasítják a mi segítő kezünket, a főváros nem fogja ezt megtenni, nem fogja visszautasítani azt. ' Hozzálátunk a főváros felépítésének munkája-hoz az önök vonakodása dacára is. Tisztességgel, becsülettel fogjuk teljesíteni kötelességünket. Tisztelt Közgyűlés! Aki már régen jár a közélet ösvényén, az .tudja, hogy minden cselekedet jutalmát önmagában, a becsületes munka elvégzésben bírja. Hát uraim, nemcsak a háború és forradalmak okozta rombolást kell helyreállítani. Tökéletesen egy véleményen vagyok Önökkel, régen hirdetem én és barátaim, hogy az első és legnagyobb munka egy új közszellem teremtése. Ennek az országnak keserves pusztulása nem a háborúra, hanem sokkal messzebbre megy vissza, azokra az időkre, amikor a közvélemény kialakulása, az országgyűlés megválasztása, a képviselőház összeállítása egy nagy hazugságra, egy nagy korrupcióra volt felépítve. A választók és a mandátumok megvásárlása folytatódott akkor, mikor a mandátumvásárlók a mandátumra elköltött pénzt kellett, hogy a közügyek úgynevezett „szolgálatában" szerezzék vissza. Egy nagy korrupció volt a közélet. Tisztelt , Közgyűlés, mélyen tisztelt községi párt! Ha arról van szó, hogy Önök a korrupt közszellemet akarják kiirtani, akkor Önök csak azon az alapon fognak tovább építhetni, amelyen mi, az Önök által sokat ócsárolt nemzeti demokrata párt megkezdtük. Tisztelt többségi párt! Kegyeskedjenek az Önöket jellemző szorgos körültekintéssel megállapítani a nemzetgyűlés naplóiból, hogy még ma is kell, hogy legyen korrupció, mert hiszen a nemzetgyűlési tanácskozások nagyon sokszor csak a korrupció kölcsönös szemrehányásából állanak. A régmúltból a régi erényeket tartsuk meg, ez az egyetlen egészséges alap, a régi