Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1920

1920. augusztus 11. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 245

J32 1920. augusztus 11-ikiJcözgyfilés

. 245. szám. bűnöket pedig kipusztítjuk, kiírtjuk, bármilyen oldalról és bármilyen helyen találkozzék is. Csflléry biz. tag úr a szegedi főrabbi ügyét kérdi. Pont neki és barátainak kellene pont most érzékkel birni az iránt, szabad-e egy tisztes közéleti férfit züllött emberek vallomása alapján bűnperbe sodorni, elitélni? Nem tudom, hogy ha választanom kellene Hüttner és Hollósi urak között, melyiknek adnám a züllöttségnek pálmaágát. Azt hiszem, hogy ebben a felismerésben egyek leszünk, ha erre a munkára tetszéssel, vagy nem tetszéssel, vállvetve, vagy nem vállvetve, együtt, vagy külön-külön masírozva, de együtt verve az ellent, közösen vállalkozunk a tunyaság, hazafiatlanság leküzdésére, akkor talán nem hiába gázoltunk ki abból a könytől és vértől dagadó iszapból, amelyet számunkra jelentett a háború, abból a korszakból, amelyben bűnökért vásároltuk meg a nyomort és talán elmúlt végre az a korszak is, amelyben a legjobb argumentum az maradt, amely mögött ott látszik a lámpavas. Hiába próbálnak támadni. Én üvegbura alatt éltem le egész életemet, azt tartom, hogy eléggé vértezve vagyok minden oktondi vagy balga közbeszólás ellen . . . De kérdeznem kell, hogy nem találhatnánk-e megértést, egy találkozását a lelkeknek, amidőn veszedelemben az ország, veszedelemben a főváros, amidőn soha komolyabb dolgokról, komolyabb időkben, komolyabb szót váltani nem volt módunkban, mint ma, amikor országunkat megfosztották területünknek nagy részétől, ős, termelésünk forrásától és néhány millió magyartól. Tisztelt közgyűlés, amikor minket arra akarnak kárhoztatni, hogy egy ezeréves múlttal szakítsunk, amikor ennek a nyomorra ítélt országnak egy még nyomorultabb fővárosa van, amelyben pang minden kereskedelem, ipar, amelyben a tisztességes munka nem talál megélhetést, ellenben kétes üzletekkel gyanúsvagyonokat harácsolnak össze, akkor, mélyen tisztelt községi párt, ne találjunk mi megértést arra, hogy egymás szemébe nézzünk komolyan ezekben a súlyos pillanatokban és ne kérdezzük, r

hogy ki tudjuk-e kerülni a közeledő végzetet? És akkor, tisztelt- Közgyűlés, a mi ezeréves történelmünk tapasztalataiból azt látjuk, hogy már sokszor megcsonkították ennek az országnak a területét, de akkor is tovább élt a haza a lelkekben mindaddig, amíg a régi határok közt ismét fel nem támadt; amikor azt látjuk, hogy a lehanyatlás és visszavonás korszaka után mindig jött egy időszak, amelyben a hazafiasságban egyesült munka és becsület a mélység mélyéből is fel tudta rántani a magyart, akkor ne tudnók most megtalálni azt a módot, amely az ellentétek ideiglenes félretételére a közös nagy feladatok közös megoldásának megkísérlésére vezet? Tisztelt Közgyűlés! A meggyőződésem, a hitem az, hogy soha egymáshoz közelebb nem voltunk. Nem kell egyéb, mint hogy valamennyien levessük magunkról azt, ami gyarló, egyoldalú, ami a nemzet érdekeivel ellenkezik és egyesüljünk abban, hogy a rend, a becsületes munka és a meg nem alkuvó hazafiság jegyében próbáljunk egy mintaállam lenni, amely a szomszédos züllött erkölcsű, züllött politikájú álla-* mok között a magyar eszmének, de egyúttal — amint önök mondják — az emberiség, igenis, a keresztény emberiség el nem pusztítható mentsváraként szolgáljon a még messziről, de már hallhatóan dübörgő veszedelem ellen. Meg vagyok győződve, ha egyesülünk munkában, becsületes hazafiságban, ha kivetjük magunkból azokat, akik hazafiatlanok, henyék, becstelenek, viszont semmi ok arra, hogy kirekesszük magunk közül azokat is, akik ezeknek az elemf követelményeknek minden tekintetben megfelelnek, akkor arra nincsen sem faji, sem felekezeti