Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1919

1. 1919. február 26. rendes, alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 1

1919. február 26-iki alakuló ülés. sabban ilyen elvek alapján állíttassák össze Budapest fővárosának a tulajdonképeni kormányzata. Addig is, amíg az megtörténhetik, magától értetődő kötelességünknek fogjuk tartani, hogy mint a városi néptanács tagjai, kellő buzgalommal és ügyszeretettel igyekezzük a ránk rótt feladatoknak eleget tenni." Hock János néptanácstag a következő beszédet intézi a néptanácshoz: „Tisztelt Néptanács! Én meghatva állok e pillanatban egy új korszak küszöbén. Húsz éven által vettem részt e közgyűlésben és mondhatom, soha a lelkemet magasabbra nem emelte az öntudat, mint abban a pillanatban, mikor látom, hogy Budapest fővárosnak Néptanácsa, gyűlése tulajdonképen teljesen az új korszellem igényei szerint kezd megalakulni és azt a hatalmas áramlatot, amely keresztülsöpör a világon és új társadalmi, gazdasági rendet kíván a régi helyébe felállítani, itt is, ezen a közgyűlésen, a mai megjelenésünkben mintegy megtestesítve látom. Az emberi haladás, uraim, isteni törvény. Azt lehet ideig-óráig erőszakkal elnyomni, hatalmi eszközökkel befolyásolni, de előbb-utóbb a haladás a maga jogait érvényesíti, keresztültör régi, elavult formákon, mesterséges rendszereken, mert a haladásnak tulajdonképen egyetlen célja a szabadság, az igazság, az emberi egyenlőség törvényeinek fejlesztése. Mindaddig pedig, amig egyes kiváltságolt rétegeknek az érdekeit szolgálja valamely társadalmi vagy politikai intézmény és kizárja onnan azt az egységes nagy tömeget, amelynek életerejére kell felépíteni állami, társadalmi szervezeteket, addig az csak a kiváltságosaknak a hangszere, amelyen a saját nótáikat játszák el. A népképviselet elve megköveteli, hogy minden ember, aki a politikai jogokban is egyenlőnek születik a többivel, — mert a legnagyobb áldozatokat veszély idején tőlük követelte a társadalom és a haza, — akkor, amikor sorsunkról intézkedni kell, mikor jogaik megszabásáról intézkedni kell, szóhoz juthasson. Ne azok hozzanak törvényt és ne azok hozzanak rendszabályokat, akik tulajdonképen annak a tömegnek urai voltak és azt lenyomták és emberi méltóságának öntudatára se engedték ébredni, hanem az a megmozdult nagy birnámi erdő törje keresztül az elavult felfogások bástyáit, a forradalom szent jogából, a munkások és a szabad polgárok egységével. Kétségtelen, hogy Magyarországon ez a mi dicsőséges forradalmunk összerombolta a régi politikai rendszer kereteit. A múlt romokban hever. A romokba nem lesz többé visszatérés és nem hiszem, hogy volna magyar ember, akinek a lelke fel ne szabadult volna, amikor látta, hogy szabad, független Magyarországot egy nap alatt teremtettünk vértelenül és veszteségek nélkül, pénztelenül; mikor látták, hogy évszázados elnyomatás után talpra állott ez az egész nemzet mint egy ember és ledöntötte a régi zsarnokságnak összes intézményeit. De fájdalom, a forradalomnak nemcsak politikai része van. Ez csak a keretek lerombolása. Az új kereteket fel fogja állítani a népköztársaság. E kereteket azonban tartalommal, szellemmel betölteni hivatása annak a szociális irányú társadalomnak, amely tulajdonképen még be nem végződött és nem fog befejeződni addig, míg a jogok és a vagyoni javak szétosztásában az emberiséget az egyenlőség alapjaira nem helyezte. Tisztelt barátaim! Ennek a hatalmas áramlatnak, amely a szabadság áramlata volt, meg kell nyilatkoznia minden intézményünkben, a helyhatósági képviseletben és a fővárosi képviseletben. Azt mondja a polgármester úr: ez a főváros szíve az országnak és ha a szív beteg, akkor az organizmus