Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917
16. 1917. december 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1541
1917. decemb er 12-iki közgyűlés. „Azt hiszem, méltánytalanok volnánk önmagunkhoz, hogyha a bizottsági tagok kebeléből is nem szólanánk hozzá ehhez a lemondáshoz, mert a lemondó tanácsnok az ő egyéni szeretetreméltóságával, istenadta talentumával, óriási munkabírásával és nagy körültekintő munkásságánál fogva, amelyet kifejtett a tanácsban és a közgyűlésen, megérdemli azt, hogy amikor körünkből távozik és ugyancsak a főváros érdekében más tevékenységi körben fejti ki az ő nagy szellemi kincseinek minden csillogását, akkor a bizottsági tagok sorából is meleg szeretettel járulunk hozzá ahhoz az indítványhoz, amelyet a mi szeretett polgármesterünk tett. Tehát a polgárság köréből, amelynek a köréből vétetett dr. Márkus Jenő s amelynek a körében akar tovább munkálkodni, akarok visszhangot adni a polgármester szavainak és indítványozom, hogy járuljunk hozzá a polgármester indítványához. Fájdalommal látjuk, hogy távozik a körünkből az, aki nekünk oly sok szép és értékes szolgálatot tett." Dr. Pető Sándor törvényhatósági bizottsági tag a következőket mondja: „Amint az előttem szóló bizottsági tag, magam is szívesen hozzájárulok a polgármester által előterjesztett indítványhoz, mert csakugyan, ha figyelemmel kísérjük Márkus Jenő többoldalú és többirányú működését, úgy találjuk, hogy mindenütt, ahová, őt a hivatása állította, egész ember volt és teljes erejével, egész lelkével szolgálta a főváros ügyeit. Magam is igen szívesen hintem tehát távozásának útjára a jól megérdemelt rózsákat, másrészt őszintén sajnálom, hogy ettől a fiatal jeles közigazgatási erőtől nekünk ez alkalommal el kell búcsúznunk. Azonban, ha csak ennyi mondanivalóm volna, akkor talán fel sem szólaltam volna, mert hiszen magam is azok közé tartozom, akik a polgármester indítványát elfogadják, tehát szavazás útján is kifejezhettem volna álláspontomat, de amikor azt látom, hogy egy ilyen fiatal tehetséges, nagyrabecsült férfiú, mint Márkus Jenő, akit a tradíciók is idekötöttek a fővároshoz, amikor egy ilyen tetterős fiatal ember távozik a főváros szolgálatából és pedig távozik olyképen, hogy elég fiatalon egyik főtisztviselője volt a fővárosnak, akkor gondolkodóba esik az ember, mert egy olyan nem is önmagában és nem is egymagában álló szimptomatikus jelenség, amely felett nekünk igenis gondolkodni kell. Nekünk kiváló érdekünk, hogy olyan egyének, akiket tehetségük, ambíciójuk, munkaképességük,munkakészségük arra praedesztinált, hogy a főváros közigazgatásában jelentékeny és tevékeny szerepet töltsenek be és akik a mi bizalmunkkal is rendelkeznek, az ilyen kaliberű egyének és emberek itt maradjanak a fővárosnak, semmiféle ok és semmiféle körülmény nincs, hogy a főváros közigazgatásában kifejtett munkakedvet tőlük elvegyék. Nincs semmi okom feltételezni azt, hogy talán előttünk ismeretlen okok kényszerítették vagy késztették Márkus Jenőt arra, hogy a főváros közigaztásában viselt előkelő pozícióját itthagyja, azonban aggályaim vannak, mert ez nem egy szimptomatikus eset, mert itt és ott is találnak elkedvetlenedéseket, visszavonulási szándékokat és épen azért, amikor a közgyűlés kifejezi afölötti igaz sajnálkozását, hogy egy ilyen kiváló erőt elveszít a közigazgatás, arra kérem a közgyűlés tagjait, akiket különben erre talán kérnem sem kell, arra kérem a tanácsot és a polgármestert, hogy a főváros közigazgatásának érdekében legyenek kegyesek körültekintéssel odahatni, hogy hasonló esetek ne igen forduljanak elő. Tudom jól, hogy senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy a közigazgatási munkában maradjon, de minden ero és minden képesség megtalálja a maga érvényesü-
