Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917
10. 1917. június 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 875 - 876 - 877
1917. június 27-iki közgy űlés. 677. szám. 433 tartama alatt szenvedett sérülés vagy aközben szerzett betegség vagy betegség utóhatása alatt legalább húsz százalékkal csökkent, a kincstártól megfelelő évi rokkantsági nyugdíj jár. Az ellátás megállapításánál nem tesz különbséget az, vájjon a rokkant a tartalékos tisztek közé vagy a legénységi állományba tartözott-e. A nyugdíjjáradékot a katonai rangfokozattól függetlenül úgy kell megszabni, hogy az az alább közölt határon belül a régebbi munkajövedelemnek azt a részét pótolja, amelyet a rokkant munkájával már nem tud megkeresni. Ehhez képest kétféle járadékot kellene megkülönböztetni : a) Alapjáradékot, amelynek legalább a helyi legalacsonyabb létfentartást kell teljesen munkaképtelen hadirokkant részére biztosítani. Evégből a községeket megfelelő csoportokba kell osztani. A létminimumot a fővárosban a teljesen rokkant és normális (4 tagú) családja részéré legalább 1200 koronában kell megállapítani. A nőtlenek alapjáradéka a normális létminimum háromnegyedrésze legyen, viszont minden tizenhat éven aluli gyermek után a harmadik gyermektől kezdve a létminimumon felül megfelelő évi nevelési járulékot (200 K) kell biztosítani. Az alapjáradékot a munkaképesség fokához mért húszszázalékos fokozatokban kell megállapítani. A munkaképesség fokának megállapításánál foglalkozás változtatás esetén azt a foglalkozást kell alapul venni, amelyet a rokkant elbocsátása után fog keresetszerüen folytatni. b) Mindazok a rokkantak, akik az alapjáradékkal a megmaradt munkaképesség alapján szerzendő keresetükkel, illetve egyéb állandó forrásokból származó jövedelmükkel együtt régi munkajövedelmüket sem fedezhetik, — az alábbi jövedelmi határon belül — az alapjáradékon felül kiegészítő szociális járadékban részesülnek. Ha az egykori munkajövedelem a 2500 koronát nem haladta meg, a kiegészítő járadékot úgy kell megszabni, hogy a rokkant a háború után akkora összjövedelemmel rendelkezzék, mint amekkora jövedelmet a háború előtt munkájával megkeresett. A fővárosban 2500 koronától 4000 koronáig terjedő egykori munkakereset esetén a különbözeti szociális járadékot úgy kell megszabni, hogy a jelenlegi egyéb forrásból származó jövedelmet (tőkekamat, biztosításból származó ellátás, vitézségi érmek stb.) is számításba véve, az összjáradék a régebbi munkakereset 2500 koronát meghaladó részének fokozatosan csökkenő hányadát is biztosítsa. Azoknak a hadirokkantaknak viszont, akiknek kimutatható öszjövedelme 10.000 koronát meghalad, a rokkantsági alapnyugdíj se járjon. 2. Azon rokkantak számára, akik örökre mindennemű katonai szolgálatra alkalmatlanok és testi hibájuk nem fog többé számottevő mértékben megjavulni, a katonai nyugdíjellátást egyszersmindenkorra kell megállapítani. A többi rokkant egészségi állapotát a nyugdíj egyszeri megállapítása után legkorábban két év multán lehessen újabb vizsgálat alá venni. A járadékot a felülvizsgálat alkalmával a rokkantság tárgyi lag megállapítható fokának emelkedéséhez képest emelni, csökkenéséhez képest leszállítani kell. A járadékot ne lehessen az egészségi állapot tárgyilagos javulása nélkül elért több-kereset alapján leszállítani. A hadirokkantnak joga legyen arra, hogy bizonyos időhatáron (10 éven) belül a helyi rokkantgondozó szervezet orvosi szakvéleménye alapján bármikor folyamodhassék járadékának felemelése iránt, ha hadirokkantság okozta állapota és ezzel keresőképessége rosszabbodik. 3. A katonai parancsnokságnak (kerületi parancsnokságok) a törvényhatósági rokkantgondozó szervezet
