Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

8. 1917. június 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályrendelet a székesfőváros közoktatási intézeteinél alkalmazott tanszemélyzetnek s e személyzet hozzátartozóinak nyugdíszerű ellátásáról

közgyűlés. 751. szám. 331 A megváltási összeget a nyugdíjnak és a nyugdíjkiegészítés együttes összegének legfeljebb annyiszorosában lehet megállapítani, ahány évig a megváltást kérő nyugdíjas a főváros tiszti főorvosának véleménye szerint még elélhet, a megváltási összeg azonban nem haladhatja meg a nyugdíj megállapításánál alapul szolgált beszámítható javadalmazás és az élvezett nyugdíjkiegészítés együttes összegének kétszeresét. A megváltott nyugdíjat még akkor sem lehet újból folyósítani, ha a folyamodó hajlandó lenne a megváltási összeget visszatéríteni. A 4. §. alapján a 3. §. a) és b) pontjában körülírt esetekben engedélyezett nyugdíj megváltás tárgya nem lehet. III. FEJEZET. A végkielégítésről. 22. §. Az az alkalmazott, aki a 13. §. szerint nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati idejét még nem töltötte be és akinek a 13. §. alapján kivételesen sem engedélyezhető nyugdíj, végkielégítésre tarthat igényt akkor, ha reá nézve az ellátás föltételéül a 2. §-ban megszabott körülmények beállottak. , 23. §. A végkielégítés összegét a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazásnak alapul vétele mellett és pedig bezárólag öt beszámítható szolgálati évig az említett javadalmazásnak egy évi összegével, öt évnél több, de tíz évnél kevesebb beszámítható szolgálati idő esetén pedig az említett javadalmazásnak kétévi összegével kell megállapítani. IV. FEJEZET. Az özvegyi díjról. 24. §. A jelen szabályrendelet értelmében ellátásra jogosítottak vagy nyugdíjazottak özvegyei szintén ellátásra tarthatnak igényt, ha az özvegy az elhunyttal annak tényleges szolgálata idejében, vagy még azelőtt törvényesen egybekelt, ha a házasságkötéskor a féjrj még nem volt 57 éves, a házasság megkötése a férj halála napját legalább három hónappal megelőzte és férjével annak haláláig együtt élt. Ha az özvegy férje elhunyta idejében vele tényleg együtt nem élt a jelen szabályrendelet alapján ellátásra csak abban az esetben tarthat igényt, ha a 44. §. 2. pontjában körülírt módon bizonyítja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. Annak a feltételnek igazolását, hogy a férj a házasság megkötésekor még nem volt 57 éves, csak a jelen szabályrendelet életbelépése után kötött házasságnál lehet megkívánni. Az özvegy házasélete első három hónapján belül is tarthat igényt ellátásra, ha bebizonyítja, hogy férje halálát a házasság megkötése után keletkezett hevenybetegség okozta, vagy ha e házasság által gyermekük