Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

1. 1917. január 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 73

24 1917. január 24-iki közgyűlés. 73. a mai rendkívüli viszonyok között, amikor annyi az egyéb mizéria, ezeknek a hosszú relációknak mégis több az előnyük, mint a hátrányuk. Dacára annak, hogy mindig az volt a törekvésünk, hogy a hosszú relációkat megszüntessük és kevesbítsük, most ezt nem ígérhetjük meg azért, mert ma éppen a publikum kényelmesebb utazása szempontjából határozottan előnyös a hosszú reláció. Viszont ennek egyik hátrányos következménye, hogy a menetrend pontos betartását károsan befolyásolja. Az utolsó kérdése az interpelláló bizottsági tagnak vonatkozott a nyugdíjalapra és segélyalapra. Tény az, tisztelt Közgyűlés, hogy a közúti vaspályatársaság nyugdíj alapja a vállalt kötelezettségek teljesítésére elégtelen, de a területhasználati szerződés 5. szakaszának g) pontja és a társasági alapszabályok 57. szakaszának c) pontja alapján a fővárosnak nem áll módjában a helyzeten változtatni. Nevezetesen a szerződés a társaság tetszésére bízta azt, hogy nyugdíjszabalyzatát a főváros hozzájárulásával állapítsa-e meg és a főváros csak arra az esetre vállalt a nyugdíjalap átvétele tekintetében kötelezettséget, ha a nyugdíjszabályzatot a társaság a főváros hozzájárulásával állapítja meg. Az alapszabályok említett pontja értelmében a nyugdíjalapot a társaság 500.000 korona erejéig tartozik javadalmazni. Ennek a kötelezettségnek megfelelt a társaság, de hogy a nyugdíjalap teherbíró képessége elégséges-e, az természetesen más kérdés. Megjegyzem, hogy erre vonatkozó matematikai számítást a társaság a fővároshoz beterjeszteni köteles nem volt. A főváros nemcsak mint várományos, hanem mint erkölcsi testület és szerződött fél is törekedett arra, hogy a társaságot a nyugdíjszabályzatnak a főváros közbenjöttével való megállapítására szorítsa. Mivel ezt a tárgyalások során elérni nem sikerült ennélfogva felterjesztést intézett a főváros a kereskedelemügyi miniszterhez aziránt, hogy főfelügyeleti jogköréből folyólag a társaságot a nyugdíjszabályzat módosítására és a fővárossal együttesen leendő megállapítására szorítsa és kötelezze. Az egyre csökkenő forgalmi személyzeti segélyalap tekintetében a főváros nem gyakorolhat semmiféle befolyást. A segélyalap létesítésének és javadalmazásának kötelezettségét sem a területhasználati szerződés, sem az alapszabályok nem írják elő és így állhatott elő az az eset, hogy a társaság 8 éven át nem javadalmazta a segélyalapot. Ha a nyugdíjalap vagy a segélyalap nem lesz elegendő a kötelezettségek teljesítésére, akkor a társaság a folyó bevételeivel és szabad vagyonával lesz köteles helytállani. Megváltás esetén pedig nem köteles a főváros a nyugdíjalapot terhelő kötelezettségeket vállalni, ha a nyugdíjszabályzat nem az ő hozzájárulásával fog megállapíttatni. Ami végül az interpelláló bizottsági tag úrnak két megjegyzését illeti, hogy a közúti az új rezsim alatt semmiféle beruházást nem eszközölt, valamint, hogy nincs tudatában a pluszbevételeiből folyó pluszkötelezettségeinek : erre nézve, tisztelt Közgyűlés, megállapíthatom, hogy a vaspályatársaság r 1912-ben 13,700.000, 1913-ban 6,800.000, 1914-ben 4,400.000, 1915-ben 2,400.000 és 1916-ban 300.000 koronát, az utolsó öt év' alatt tehát kb. 27 millió koronát ruházott be vasúti berendezéseinek rekonstrukciójára, bővítésére és kiegészítéséré. Ezek az adatok, melyek a főváros hozzájárulása és a kormány engedélye alapján keletkeztek beruházásokra vonatkoznak, a vasút mérlegéből kivehetők. Ezután még csak egy megjegyzést kívánok tenni. Tudniillik azt mondotta az interpelláló bizottsági tag úr, hogy a háború alatt elért pluszbevételek nincsenek