Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1917

1. 1917. január 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 73

1917. január 24-iki közgyűlés. ban nem jelenti azt, hogy a menetrend minuciózitással lenne betartható. Különösen nem azokban a relációkban, amelyekre részben az interpelláló bizottsági tag úr is utalt, tudniillik az5.,9., 11.,53.,65. számú relációkban, mert ezek közül kettő, az 53. és 65. számúak a Máv. ceglédi vonalát útszintben keresztezik, a Thökölyúton és a Kőbányai-úton és tudvalevő, hogy a gyakori sorompó elzárás következtében a menetrendi zavarok ebben a vonatkozásban úgyszólván állandó jellegűek. Ezen nem fognak tudni segíteni másképpen, mint ha a ceglédi vasútat felemelik vagy lesiilyesztik s ezzel a sorompó kérdését gyökeresen rendezik. Igaz, hogy a közúti vaspályatársaság kilátásba helyezte, hogy felüljárót készít, ez a terv azonban egyelőre függőben van, mert szorosan összefügg a pályaudvarok rendezésével és ezzel kapcsolatban a ceglédi vasút vágányainak a sorsával. Amikor pár esztendő a megváltás kérdése, a fővárosnak meg kell majd fontolnia, hogy hozzájáruljon-e olyan milliós beruházáshoz, amely néhány év alatt fölöslegessé válik. A legutóbbi közgyűlések egyikén Szálai bizottsági tag úr indítványt tett a villamos vasúti balesetek számának csökkentése tárgyában megteendő hatósági intézkedések foganatosítása iránt. Akkor a közgyűlés akképen határozott, hogy a tanács a szükséges intézkedéseket tegye meg. Érintkezésbe lépvén az illetékes hatósággal, a vasúti és hajózási főfelügyelőséggel, a főfelügyelőség a tanács javaslatára szaktanácskozmányt hívott össze, a minisztérium, a főfelügyelőség, az ügyosztály, a rendőrség és a vasutak képviselőiből. A tanácskozmány mindazokat a körülményeket és módozatokat, amelyek alkalmasak akár közvetlenül, akár közvetve a balesetek számának a csökkentésére, vagy ezen a téren kedvezőbb viszonyok megteremtésére, megbeszélte és terjedelmes elaborátum alakjában a kereskedelmi miniszter elé terjesztette. Úgyszólván minden órában napról-napra várjuk a kereskedelmi miniszter döntését és reméljük, hogy ezen javaslatok alapján intézkedni fog a miniszter és itt sokkal kedvezőbb viszonyok fognak bekövetkezni. Az interpelláló bizottsági tag utalt arra, hogy az állóhelyek megengedése következtében a közúti vasúttársaság ezzel a kedvezménnyel visszaél. Először is ki kell jelentenem, hogy az állóhelyek megengedését nem a közúti vaspályatársaság kérelmezte, nem is a főváros tanácsa, sőt a főkapitányság sem, hanem a háború kitörésének napján a kereskedelmi miniszter függesztette fel az állóhelyek tilalmát az előreláthatóan bekövetkező közlekedési zavarokra való tekintettel. Már most abból, hogy az állóhelyek használatát megengedték, visszás állapotok következtek be, zsúfoltság, azonban ez a rendelkezés nemcsak hogy nem jelent előnyt magára a társaságra, sőt határozottan hátrányos, mert az állóhelyen utazó közönségből egy jelentékeny rész nem fizeti meg a viteldíjat. Nem lehet azt mondani, hogy visszaélés van a társaság részéről, mert objektíve tekintve a dolgot, a társaságnak egyáltalán nem áll érdekében az állóhelyek fenntartása, mert nem tudja a közönség jeggyel való ellátását lebonyolítani és még az ülőhelyen is sokan jegy nélkül utaznak. Különben nagyon nehéz el is képzelni a mai közlekedési viszonyok között, mi történt volna, ha a kereskedelmi minisztérium az állóhely tilalmat fel nem függeszti. Mert akár fizetnek most, akár nem, mégis csak megy valahogy az utazás, ellenben, ha állóhelyek nem volnának, akkor igen súlyos állapotok következnének be a közúti közlekedésben. A rövidebb relációk kérdésére vonatkozóan figyelmébe ajánlom az interpelláló bizottsági tag úrnak, hogy éppen azokból kifolyóan, amiket az imént elmondottam, bárminő hátrányai vannak a hosszú relációnak,