Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

10. 1916. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 988 - 989 - 990

944 1916. október 11-iki közgyűlés. , 990. szám. hatósági jóváhagyás alá terjesztettük. Kérdeni tehát, hogyan lehet ezt a legteljesebb nyilvánosság mellett lefolyt eljárást jóhiszeműen becsempészésnek mondani, amikor a költségvetést kisérö tanácsi jelentés nyiltan maga javasolja, hogy a státusrendezésre a költségvetésbe felvett összegek, — amennyiben a közgyűlés határozata jóváhagyást nem nyerne, — szolgáljanak a költségvetési hiány részben való apasztására. A belügyminiszter kifogása csak arra vonatkozhatik, hogy túlreális a költségvetés, tehát abba olyan kiadások is fel vannak véve, amelyek nem biztosan merülnek föl. Az irrealitás szó alatt azt szoktuk érteni, ami kedvezőtlenebb annál, ami tisztán csak a realitás követelményeinek felel meg. Megjegyzem, hogy az eltérés a felfogásokban abban van, hogy az állami költségvetésre vonatkozólag van egy törvényes rendelkezés, hogy abba csak rendszeresen szervezett állásokat szabad felvenni, azonban nálunk nemcsak hogy nincsen ilyen törvényes rendelkezés, hanem a mi eljárásunk megfelel a főváros négyévtizedes állandó gyakorlatának. Ezután áttért az interpelláló a pénzügyminiszternek a f. évi szeptember 12-iki képviselőházi beszédében mondott következő nyilatkozatára : „Nem tagadom, hogy a főváros gazdálkodásától elragadtatva nem vagyok. Én a magam részéről helyesebbnek tartom a reálisabb, talán kissé pesszimisztikusabb alapokból kiinduló gazdálkodást. De ez vérmérséklet kérdése s a székesfőváros mai vezetőinek más a vérmérséklete." Ugyancsak idézi az interpelláció a pénzügyminiszternek ugyanezen képviselőházi ülésen a függőkölcsönökről mondott nyilatkozatát, amely így szólt: „Abszolúte nem tartom megengedhetőnek, hogy a városok beruházási, tehát olyan célokra, amelyek, beismerem, hogy fontosak, amelyek elodázhatatlanságát azonban egyáltalán nem ismerhetem el, ilyen célokra függőkölcsönöket vesznek fel és függőkölcsönökből beszerzett pénzösszegeket fektetetnek be olyan beruházásokba, amelyek bármily szükségesek is, minden esetre elodázhatok volnának addig, amig a pénzpiac helyzete szabályszerű kölcsönök felvételét lehetővé teszi." Ezekután az interpelláló figyelmeztetni akarja a kormányt, a fővárost és a nemzetet arra, hogy mekkora veszély fenyeget ezen bohém és rettentő könynyelmű gazdálkodás révén, mellyel szemben most a fővárost neki kell megvédenie. Mielőtt az interpelláló egyes adataira nyilatkoznám, mindenekelőtt általánoságban kívánok a fővárosnak az elmúlt évtizedben követett beruházó politikájáról nyilatkozni. Ami a függőkölcsönöket illeti, készséggel elismerhetem, hogy a függökölcsönök igénybevétele lehetőleg elkerülendő. De hát, t. Közgyűlés, mikor veszünk fel függőkölcsönöket, amikor arra okvetlen szükség van és mikor más expediens nincsen, azaz, amikor más kölcsönt nem lehet kapni. A pénzügyminiszter úr azt mondja, hogy ő beruházások elodázhatatlanságát egyáltalán nem ismerheti el. A baj az, hogy van egy nálunk magasabb úr, erősebb valaki, aki ezt az axiómát nem ismeri el, s ez: az élet. Fgy gyakorlati példát hozok fel. Amikor a főváros agázgyáratmegváltotta.a gázgyárnak termelő képessége már annyira ki volt merítve, hogy ha mihamar nem fogunk hozzá az új gázgyár építéséhez, rövid idő alatt képtelenek lettünk volna a közönség szükségletét és a főváros közvilágítását ellátni. Az időmulasztás ez esetben valóságos katasztrofális következményekkel járt volna. Ha ez esetben rendes kölcsön felvétele nem lehetséges, nincs más mód, mint átmenőleg