Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

7. 1916. június 30. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 763

738 1916. június 30-iki közgyűlés. 763. szám. Minthogy az előadottak után elkerülhetetlen az a jelenség, hogy a jövedelemadóban a városi lakosság aránytalanul súlyosabb terhet visel, mint a mezőgazdasággal foglalkozó vidéki társadalom, nem kívánjuk ebből azt a konzekvenciát levonni, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók jövedelemadója emeltessék, hanem csupán az az óhajtásunk, hogy a városi lakosság ezen aránytalanság fejében községi adóterheinek csökkentésével bizonyos rekompenzációhoz jusson. Ezt a gondolatot úgy véljük megvalósíthatónak, ha törvényben állapíttatik meg a jövedelemadó maximális kontingense és a kontingensen felül bevételezett adóösszeg a városok között osztatnék fel. Ennek a gondolatnak az analógiáját megtalálhatjuk az 1916. évi osztrák adóreformban, amely az összes úgynevezett személyi adóknak egy főkontingensét állapította meg és törvényben gondoskodott arról, hogy az ezen felül bevételezett összeg milyen célokra fordíttassák. E célok között szerepel a pótadókkal túlterhelt tartományok segélyezése is. Áttérve a javaslatnak egyes részleteire, helyeseljük, hogy a javaslat 14. §-a a közszolgálatban levő tisztviselők szolgálati illetményeit és ellátásait teljes összegükben mentesíti a jövedelemadó alól. Nem tartjuk azonban jogosultnak, hogy a javaslat különbséget tesz. a közszolgálat és magánszolgálat között azáltal, hogy a magánszolgálatban levőknél a tízezer koronát meghaladó illetményeket és ellátást jövedelemadó alá veti. Már többször kifejtettük, hogy a családi vagy háztartási adózás elve mellett az egy háztartásban élők összjövedelme az irányadó. Ilyen körülmények között méltányosnak tartjuk, ha a közszolgálatban szokásos fizetések magasságáig a magánszolgálatban levők illetményei is a jövedelemadó alól menteseknek nyilváníttatnak. Mert amit a miniszteri indokolás a súlyos megélhetési viszonyokról mond, az a magánalkalmazottakat épúgy teljes mértékben érinti, mint a közszolgálatban levőket. Mi tehát a magánszolgálatban levőknek csupán a 20.000 koronát felülhaladó illetményeit tartanok jövedelmi adó alá vonhatónak. Indokoljuk ezt még azzal is, hogy a 14. §. második pontja szerint a szolgálati illetményből vagy ellátásból nem lehet adóssági terheket levonni, tehát az adósságok gondjaival küzdő magánalkalmazott is kerülhetne ily módon kettős megadóztatás alá. A javaslat további fogyatékosságának tartjuk, hogy dacára a megváltozott viszonyoknak, a megélhetés egyre súlyosbodó nehézségeinek, az 1909. év X. t-c. 25. §-ában a családtagokat fenntartó adózóknak biztosított kedvezményt ki nem terjeszti. Az idézett törvényszakasz szerint ugyanis azokat, akiknek összjövedelme 8000 koronát meg nem halad, az a kedvezmény illeti meg, hogy egy vagy két fokkal alacsonyabb skála szerint adóznak, mint a többiek. Ezt a kedvezményt nézetünk szerint ki kellene terjesztem mindazokra, akiknek összjövedelme 20.000 koronái meg nem halad. A nemzet regenerálásának szempontjából és a jelenlegi megélhetési viszonyok éppen a háborús állapotban szükségtelenné teszik ezen intézkedés jogosságának bővebb indokolását. A törvényjavaslat 11. §-ának 7. pontja az 19U évi LIII. t.-c. 39. §-át újra hatályba lépteti, holott az 1914. évi XLVI. t.-c. ettől eltekintett. E rendelkezésnek az a tartalma, hogy a vallomások be nem adásának százalékos birsága l°/o-ról 5°/o-ra és 4°/ o-ró« 10—25%-ra emeltetik fel. A pénzügyminiszteri indokolás ezt a szigorítást azzal indokolja, hogy nem adtak be elegendő vallomást. Ez az indokolás nem állhat helyt. A pénzügyminiszter úr valamint a pénzügyi bizottság előadója a jövedelemadó ideiglenes éle De léptetésétől maximálisan 15.000.000 korona beveten