Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

7. 1916. június 30. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 763

1916. június 30-iki közgyűlés. 763. szám. kereseti adó maximális kontingensét. Az 1912. évi LM. t.-c. 14. §-a pedig az 1913. évre minimális 29 millió koronában és maximális 30,160.000 koronában állapította meg a kereseti adó kontingensét, évi 2°/o-os emelkedéssel. Minthogy a jövedelmi adó úgy az osztrák adóstatisztika, mint az összes jövedelmi adóstatisztikák tanúsága szerint minden kivetési ciklus után intenzivebben érvényesül és mind jobban megközelíti a valósággal kipuhatolt jövedelemnek a megadóztatását, a harmadosztályú kereseti adókontingens most már csak további százalékos emelkedés nélkül képzelhető el. Ezen ily módon kontingentált, vagy ha jobban tetszik, petrifikált főösszegen belül, ha el is képzelhető a 2. §-ban kontemplált egyes esetekben a kereseti adónak egyénenként való változása, az adó főösszegének a kontingentálása mellett az ilyen változások előnye nem a kincstárnak, hanem a harmadosztályú kereseti adóval terhelt adózóknak az adóterheik csökkentésére fordíttatnék, miként ez a kontingentált és repartició útján kivetett osztrák kereseti adónál is történik. Ezen álláspontunk mellett természetesen általában nem helyeselhetjük a törvényjavaslat 4. §-át. Mert „a háború folytán lényesen emelkedett kereset" már meg van adóztatva a jövedelmi adóban és meg van adóztatva a hadi nyereség adóban, úgy, hogy az ilyen keresetnek a szakasz szerint 10%-os adókulcs mellett történő súlyos megadóztatása már nem adóztatás, hanem egyenesen vagyon elkobzás és büntetés jellegével bírna. Nem tartanok helyesnek ezt az intézkedést még akkor sem, ha ez kizáróan a hadseregszállítókra vonatkozna, mert a tisztességes hadseregszállító sem érdemel büntetést. De még veszedelmesebbnek tartjuk abban a fogalmazásban, mely szerint a rendelkezés minden, a háború folytán lényegesen emelkedett keresetre vonatkozik, mert a „háború folytán" kifejezés olyan általános és tág, hogy ilymódon minden, a háború alatt keletkezett többkereset háromszoros súlyos megadóztatás alá kerülne, a hadi nyereség, jövedelmi és a felemelt, 10%-os adókulcsú kereseti adó formájában. Csak fokozza ezeknek az intézkedéseknek az igazságtalanságát az a további rendelkezés, hogy ezt a súlyosan felemelt kereseti adót 1917., 1918. és 1919. évekre akkor is ki kell vetni a felemelt magasságban, ha a haszonhajtó foglalkozás ezekben az években előreláthatóan már nem is fog olyan eredményt felmutatni, mint az előző években, avagy pláne még akkor is, ha a haszon hajtó foglalkozás időközben megszűnt. Minthogy hasonló osztrák intézkedések nincsenek, a kontingentált osztrák kereseti adó pedig hasonlíthatatlanul enyhébb, kétségtelen, hogy a magyar vállalkozó, tehát a kereskedő és iparos az osztrákkal szemben sokkal súlyosabb megadóztatás alá esnék és hátrányosabb helyzetbe kerülne.. Ha pedig az lenne ezen 4* §. alkotásának a rugója, hogy a pénzügyminiszter attól tart, hogy a hadi nyereség adó kivetésénél a többletkeresetek nagy mértékben eltitkoltatnának, s ennek az ellensúlyozására szükséges ez az intézkedés, úgy ki kelj jelentenünk, hogy ez teljesen célját tévesztette, sot az ilyen drákói rendszabályok csak adóalap eltitkolására szolgálhatnak ingerül, viszont másfelől mindazok számára, akik valóságos vallomás adnak, korrekt eljárásuknak külön büntetését jelenti. Ha azonban ennek dacára a teljesen igazságtalan 4. §• mégis fennmaradna, úgy „a háború folytán lényegesen emelkedett kereset" általános és tetszés szerint magyarázható kifejezés helyett az indokolásnak is meg-