Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1916

7. 1916. június 30. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 763

1916. június 30-iki közgyűlés. 763. szám. ^^ intézkednek, hanem, ezeknek a végleges szabályozását pénzügyminiszteri rendeleteknek kívánják fenntartani. Például a hadi" nyereségadónál a 9. §. utolsó bekezdése szerint a jövedelem megállapítására vonatkozó részletes eljárást, a vallomások alakját, tartalmát, a benyújtások határidejét és egyéb szükséges intézkedéseket a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Ugyanezen törvény 17. §-a szerint ismét a kivetési eljárásra és jogorvoslatokra vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter, rendelettel állapítja meg. A 28. §. miniszteri rendeletnek tartotta fenn a hadi nyereség adó kivetése tekintetében szükséges további rendelkezéseket, különösen pedig az egyes méltánylást érdemlő esetekben adható könnyítések szabályozását, rendeletnek tartotta fenn továbbá a családi részvénytársaságoknak adható kedvezményeket. A 29. §. még a hadi nyereség adó elévülésének a szabályozását is miniszteri rendeletnek akarja fenntartani. A vagyoni adónál is hiányzik annak a törvényben való szabályozása, hogy miként történik az adóköteles vagyonnak a megbecslése, az eljárás, kik legyenek a felbecslő szakértők, mi a helytelen felbecslés ellen a jogorvoslat, továbbá az adóvallomásokkellékeinek részletezése; úgy látszik mindezeket is-utasításoknak és rendeleteknek kívánja fenntartani. Teljesen helytelennek tartjuk azt, hogy adótörvényeknél, ahol minden részlet nagyfontosságú és ahol az eljárási szabályoknak miként való alkalmazása éppen olyan fontos, mint magának az adókulcsnak a megállapítása, az eljárási szabályok nem a törvényben állapíttatnak meg. Az utasítás csak azt jelentheti, hogy a pénzügyminiszter a saját közegeit kitanítja arról, hogy a törvények szabványait vagy szabályait miként kell a gyakorlati életben alkalmazni. Utasítás azonban nem lehet jogforrás az adózók számáfa. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy ezen eljárási szabályok ne utasításoknak és rendeleteknek legyenek fentartva, hanem törvényesen legyenek szabályozva és a törvénybe belekerüljenek. Ezenkívül kifogásolnunk kell azt, hogy az összes törvényjavaslatokon keresztül vonul az az irányzat, nogy a pénzügyminiszter úrnak az adóügyek terén túlságosan döntő, sőt kizárólagos hatáskört biztosítanak. Így a jövedelmi adónál a 13. §. szerint a pénzügyminiszter határoz az adóelengedések tárgyában, a pénzügyminiszter elutasító határozata ellen még panaszjog sincs a közigazgatási birósághoz. A vagyoni adónál a 16. §. szerint az adó helyesbítése tárgyában a pénzügyminiszter határoz. A 27. §. szerint az adóelengedés tárgyában a pénzügyminiszter határoz, panaszjog a közigazgatási birósághoz nincs. A hadi nyereség adónál a 18. és 19. §. szerint a pénzügyminiszter akár általánosságban, akár esetről-esetre rendelheti el vallomások adását vagy felvilágosítások benyújtását. Az a jog, hogy esetről-esetre, vagyis kivételesen és nem általános szabályként adhat felhatalmazást a pénzügyminiszter, nem szolgálja a jogbiztonságot. A 28. §-ban a pénzügyminiszter felhatalmazást kér továbbá magának arra, hogy a nadl nyereség adónak egy részét vagy annak teljes összegét is kivételesen elengedhesse. Nem helyeselhetjük a pénzügyminiszternek ilyetén beállítását a pénzügyi igazgatásba. Mindezen jogok helyesebben volnának gyakorolhatók az autonómia részvételével törvényesen alkotott fórumok által, amelyek az adók kivetésének munkáját végzik és minden esetben, minthogy nem szeszélytől függ

0 kegyek megadásáról, hanem törvényben gyökerező méltányossági igényekről van szó, végső fokon a közigazgatási birósághoz beadandó panaszjognak az instituálását kívánjuk.