Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

17. 1914. október 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1575 - 1576

608 1914. október 7-iki közgyűlés. 1576. szám. tásával foglalkozik, ennélfogva úgy érezzük, hogy a fővárosnak kötelessége a kenyértermelést úgy a saját gyárában, mint a sütőiparosok körében alkalmas intézkedésekkel előmozdítani. Ez irányban a tanács megfelelő intézkedéseket már folyamatba tett, viszont pedig a kenyérgyár részleges kibővítését már sürgősen foganatba vette. A kenyérgyár sürgős bővítése folytán a gyári termelés napi 12.000 kg. kenyérrel lesz több, ami körülbelül napi 35.000 ember kenyérszükségletének felel meg. Meg kell emlékeznem a községi élelmiszerárusító üzemnek ez időben teljesített jótékony hatású működéséről is, ami által nemcsak a közönségnek igényeit igyekszünk a legnagyobb mértékben kielégíteni, hanem akadálytalan és kifogástalan ellátásban részesülnek általa a fővárosi közkórházak lényegesen fokozottabb szükségletei is. Nem kívánom felsorolni azokat a napról-napra új meg új, a változó helyzethez folyton alkalmazkodó intézkedések egész sorozatát, amelyeket a főváros tanácsa a főváros közélelmezésének biztosítása érdekében részint megtett részint pedig a kormánynál, vagy más hatóságoknál iniciált. Azt minden esetre megállapíthatom, hogy a hatóságoknak harmonikus összműködése következtében legalább eddig a főváros közélelmezésében sem lényeges akadályok, sem mennyiségben való hiányok, sem pedig aránytalan drágaság nem tapasztalható. Általában megállapítható az is, hogy a fővárosnak közélelmezési intézményei, üzemei és egész szervezete a helyzetnek megfelelő működést fejt ki és hogy a személyzet a rája háruló rendkívüli munkát odaadó készséggel végzi. Ezek szerint megnyugodhatunk abban, hogy inség egyelőre nem fenyeget. De figyelmeztettem mindenkit, hogy bölcsen takarékoskodva a meglevővel, vegye maga is elejét a nagyobbfokú drágulás lehetőségének. A közigazgatás egész vonalán, amenynyire lehetséges magunk is a takarékosság elvét érvényesítjük. Mindenre jut, ami fontos, de mindenre csak annyi, amennyi szükséges, amennyit juttatni kötelesség. A háború áldozatot követel mindenkitől, vért és verejtéket atiól, aki fegyverben áll, könnyet és gondot attól, aki itthon maradt. Magukra maradt asszonyok és gyermekek baját elintézni, könnyét letörülni; a gazdasági élet hirtelen bénulásának, a munkanélküliségnek, a keresethiánynak gondját orvosolni; a nagy háborúval párhuzamosan megvívni azt a másik nagy harcot — a háborúval járó inség ellen: minket, akik itthon maradtunk, ez a harc állít csatasorba. Állunk a sorban, álljuk a harcot. Számítunk benne a t. közgyűlés támogatására. Nagy feladataink vannak. Küszöbön a tél és a megnövekedett szegénység, nemcsak azok között, akiknek fenntartója hadbavonult, hanem sokkal inkább azok közt, akik a háborús ínségben munkát, alkalmazást nem találnak, semmit sem keresnek, vagy csak oly keveset, hogy megélni nem tudnak. Segíteni kell rajtuk pénzzel, élelemmel, de főként, ha lehetséges munkaalkalommal. Megnyugtatáskép jelenthetem, hogy az inség első ostromát a főváros kivédte. Megtörtént minden hogy a hadbavonultak családtagjai állami segélyükhöz sürgősen hozzá jussanak, gondját viselve épúgy az osztrák állampolgároknak, mint a magyaroknak. Ezernél több tisztviselőnket mozgósítottam, akik augusztus • közepén három nap alatt Összeírták őket, s intézkedtem, hogy amíg a pénzügyigazgatóság folyósítja a megfelelő összegeket számukra, előleget kapjanak a kerületi elöljáróságnál. Az első összeírásnál 23.737 családot írtunk össze, ebből augusztus 31-ig 17.352 családnak adtunk előleget, összesen 293.320 koronát. Ezeknek számára a teljes segély kiutalását szeptember elején kezdtük meg, s most már rendszeresen