Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

17. 1914. október 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1575 - 1576

1914. október 7-iki közgyűlés 1576. kapják állami segélyüket minden hónap közepén. Az utólagos összeírásnál 8465 család került jegy­zékbe. Megjegyzem már itt is, hogy szeptember folya­mán 2,634.733 K 74 f-t fizettek ki kerületi elöljáró­ságaink 30.581 hadbavonult családjának állami segély cimén. Ezek tehát a legszükségesebb segítséget meg­kapták. Most pedig meg kell emlékeznem arról, hogy mikép gondoskodtunk mi — a főváros — alkalma­zottainkról. 549 tiszti alkalmazottunk és 645 altisztünk, szolgánk stb. vonult be; a közigazgatási személyzet köréből tehát 1189. A tanszemélyzet tagjai közül 369-en vonultak hadba, az idetartozó szolgaszemély­ből pedig 122-en. Ezenfelül napszámos alkalmazot­taink közül 897-e.n; úgy, hogy 2597-en vannak összesen a főváros személyzetéből a háborúban. Ebben nincsenek benne a különálló üzemek. Szabályaink csak végleges alkalmazottainknak biztosítanak állandó eltartást, még pedig a nőseknek és család­fenntartóknak fizetésük kétharmadáig, a nőtle­neknek egyharmadáig, az ideiglenes alkalmazottaknak, heti és a napidíjasoknak semmit. A tanács azon­ban helyesnek látta úgy intézkedni, hogy alkalma­zottaink, akik a katonaságnál a legénység állományába tartoznak, egész fizetésüket kapják, ha nősek, kéthar­madát, ha nőtlenek. Azok viszont, akik a katonaság­nál havidíjasok: fizetésük kétharmadát, ha nősek; egyharmadát, ha nőtlenek. Végül a nős és család­fenntartó hetijegyzékes munkások megkapják állami segélyük kiegészítését javadalmazásuk kétharmad ré­széig. Azért tartottuk szükségesnek, hogy alkalma­zottainkról így gondoskodjunk, mert a fővárosnak abban is példát kell mutatnia, mikép gondoskodjék a munkaadó hadbavonult alkalmazottairól és család­jaikról. Kötelességünk ez annál is inkább, mert alkalmazottaink, akik itthon maradtak, vállalják a hadbavonultak munkáját. Még a tanszemélyzetböl is 300 tanító segédkezett a közigazgatás munkájában, 300 tanítónő pedig varrási segítő munkában tevé­kenykedik, 100-an ápolónői teendőket végeznek, 100-an napközi otthonokban felügyelnek, — külön díjazás nélkül — 50-en közgyámi minőségben mű­ködnek. Nem kétlem tehát, hogy a közgyűlés meg­adja jóváhagyását a tanács intézkedéséhez, mely kötelességének tartotta, hogy hadbavonult alkalmá­zottainkról így gondoskodjék. Megjegyzem e pontnál, hogy összes alkalmazottaink fizetésük egy százalékát a fővárosi segítő akció céljaira felajánlották. Kötelességünk azonban még távolról sincs kimerítve, ha csupán a hadbavonult fővárosi polgá­rok családjairól gondoskodunk. Sok tekintetben súlyosabb helyzetbe kerültek azok, akiket'a háborúval járó gazdasági bajok sodortak ínségbe. A főváros itt is enyhíteni próbált a maga tehetsége szerint. A tanács és az országos segélyző bizottság meg­felelő összegeket utalványozott e célra és elöljáró­ságaink már augusztusban 15.750 félnek 68.506 korona pénzsegélyt osztottak ki. Szaporítottuk a nép­konyhák számát, melyek ugyancsak augusztusban 32 helyen 253.299 ebédet osztottak. Felállítottuk a Városi Népsegítő Irodát, mely 18.190 esetben nyúj­tott csak az első hónap folyamán tanácsot, útba­igazítást, jogvédelmet főkép házbérügyekben s mely 17.203 K pillanatnyi pénzsegélyt is kiosztott. Ennek az irodának keretében működik a terhes anyák segélyezése is. Ez az, amit, hogy úgy mondjam, az első roham felfogására tettünk. Igyekeztünk a segítő akciót rendszeres szerve­zetbe foglalni. Megalakítottam kerületenkint a helyi bizottságokat, a közgyámi intézményt a lehető­ség szerint kiszélesítettem s örömmel jelentem, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents