Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1914

2. 1914. január 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 122 - 123 - 124 - 125

1914. január 21-iki közgyűlés. bizottsági és tanácsi tárgyalást igényel és ez ellenkeznék azzal az elvvel, amit Feleki bizottsági tag úr a felszólalásában kifejtett, ha incidentaliter intézünk el egy kérdést. Arról van szó, hogy itt egyes tárgyaknak a napirendről való levétele felett csak akkor tudunk határozni, ha az illető referens előadja, hogy mi a következménye annak, ha az az ügy levétetik a napirendről. Nekem nincs észrevételem az ellen sem, hogy az összes tárgyak levétessenek a napirendről, csak tessék meghallgatni, hogy melyek azok az indokok, amelyek az illető tárgyaknak a napirenden való fenntartását kívánják. Ezt nem lehet elnöki enunciációval elintézni. A Hubay jubileumi alapítványra vonatkozó tárgy okvetlenül kiadandó a pénzügyi bizottságnak. A napirend 10. sz. alatt felvett tárgyra vonatkozólag sincs észrevételem az ellen, hogy annak a tárgyalását most elhalasszuk. A kegydíjakra vonatkozólag azonban, ahol állandó gyakorlat van, nem proponálom a napirendről való levételt, ezekre nézve ott intézzük el a napirendről való levételre vonatkozó indítványt, mikor az előadó a javaslatát megteszi. Proponálom, méltóztassék az egyes tárgyaknál mindenekelőtt a felett határozni, hogy a napirendről levétessenek-e". Dr. Feleki Béla bizottsági tag a polgármester válaszára a következőket mondja: „Én azt hiszem, hogy a ^polgármester úr engem — úgylátszik ez az én gyarlóságomban fekszik — nem értett.meg. Nem arról van szó, hogy a kegydíjak meg lesznek-e szavazva, mert ez utóvégre a főváros háztartására nézve lényegében nem valami nagy dolgot jelent, épúgy nem jelent nagy dolgot a Hubay-alapítvány sem. Megengedem, hogy a gázgyárak berendezésének az értékesítését a tanács a legjobb módon fogja eszközölni, de nem ez a kérdés lényege. A kérdés lényege az, hogy egy tárgy sürgős és a középítési bizottság nem foglalkozhatott azzal, holott 6 hete nem hívták össze ezt a bizottságot, vagyis az a fontos dolog és ezt akartam megértetni a közgyűléssel, hogy komolyan akar-e foglalkozni az ügyekkel, vagy tisztán szavazógép kíván-e lenni; meg akartam értetni azt, hogy minden ügy tárgyalásában vegyen részt mindenki a maga bizottságában. Az megnyugvást szerez, ha egy ügyben a szakbizottság a véleményét megadja. A pénzügyi bizottságban, hivatkozom a bizottság elnökére, valahányszor egy tárgy előfordul, mindig azt kérdezem, hogy volt-e az illető szakbizottságban? A bizottságok nincsenek annyira elfoglalva, hogy azt kellene mondani, hogy minek fárasszuk, mikor egy évben kétszer hívják össze a bizottságokat. Persze, hogy így az érdeklődés teljesen eltompul. A pénzügyi bizottságot és a középítési bizottságot kivéve, a bizottságok alig vannak foglalkoztatva. Itt egy elvről van szó. Nem azt akarom, hogy a napirend előtt döntsük el, hogy az egyes ügyek levétessenek-e a napirendről, hanem azt akarom, hogy ne jöjjenek a közgyűlés elé olyan előterjesztések, pl. kegydíjak megszavazása iránt, amelyeknél fedezet nincs kimutatva. Ez komoly munkának nem tekinthető. Az első elv az, hogy ha a közgyűlés valamit megszavaz, a fedezetet is kijelölje és ha a költségvetés egyik fejezetében meg van a fedezet, meg kell mondani azt, hogy a költségvetésnek ilyen és ilyen fejezete alatt meg van a fedezet. Az ilyen munka azt mutatja, hogy a közgyűlés nem is igen nézi a dolgokat, hanem mindent megszavaz. Ennek elejét akartam venni, ezért szólaltam fel és ezért kénytelen vagyok az indítványomhoz — nem vizsgálva a tárgyak fontosságát — egész terjedelmében ragaszkodni.