Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2137

788 1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2137. szám. kos összeköttetésben élő, fájdalom, nagyon is lelkes csapatnak a tagjai? Két részre oszthatom őket. Az egyik részük pestiekből áll, a másik a nem pestiek csoportja. De hát miről ismerni meg azokat a pestieket, akiknek Budapest nem tetszik ? Arról, hogy ezt a szót: Budapest, kritikának használják. Amikor egy párisi ember azt mondja: Paris, amikor egy bécsi ember azt mondja: Wien, amikor egy londoni ember a maga városáról beszél és azt a várost mint jelzőt használja, az csak dicséret. Ha a francia ember azt mondja valamire: ez párisi divat, ez azt jelenti, hogy szép divat. Ha a bécsi ember valamire azt mondja: bécsi elegancia, ez igazi eleganciát jelent. De ha a magyar ember azt mondja valamire : ez pesti divat, pesti elegancia, ez mindig kritika, még pedig lesújtó kritika. A szó, amely az utóbbi hónapokban, esztendőkben oly népszerűvé vált, hogy: ez Pest! ez a felkiáltás, amit akkor használnak a pesti emberek, amikor valami hibát látnak, amikor valamivel nincsenek megelégedve, amikor valami felett bosszankodnak és azt mondják: ez Pest, amit soha még egy szép alkalomnál nem hallottunk, soha amikor kint a város végén négyötemeletes iskolák, gyönyörű paloták épültek, ahová a szegény gyermekek százai és százai járnak tanulni, ott soha nem hallottuk, hogy valaki azt mondta volna: ez Pest! De ha egyszer valami rossz kövezeten a kocsi zörög és egyszer rossz levegőjű helyiségbe megy be az ember és egyszer a legkisebb kellemetlenség éri, rögtön ott van a száján: ez Pest! Igen tisztelt Uraim! Ezzel a csoporttal többé nem szándékozom foglalkozni, mert ezt a csoportot ez a jelszó, amelynek jegyében működik, eléggé jellemzi és azt hiszem, eléggé ismerjük őket ahhoz, hogy bővebben ne kelljen velük foglalkozni. A második csoportot, amellyel komolyabban kell foglalkozni, ezeket én a nempestiek szó alá foglaltam össze, mert vannak közöttük olyanok, akik itt laknak és vannak közöttük olyanok, akik nem Pesten laknak. Akik Pesten laknak, azok részint politikusok, magasrangú közéleti férfiak, akiknek legtöbbje nem született pesti ember, hanem vidékről jött nagybirtokos, aki Budapesten kelletlenül, rosszkedvvel tartózkodik, ezt a várost egy lármás, nagy hotelnek tekinti, ahonnan bizony mindig örömmel és boldogan megy haza birtokára, élvezni annak csendjét és nyugalmát. Tisztelt Uraim! Nekem egyik legnagyobb meglepetésem szerény fővárosi pályámon az volt, amikor a főváros egy közgyűlésén megjelenve, az egyik szónoktól azt hallottam, hogy egy régi miniszterelnökről azt mondta, hogy ez a miniszterelnök úr nagyon kegyes volt Budapest iránt, nagyon nagy érzéke volt Budapest iránt annak a miniszterelnök úrnak. Ezen én nagyon meglepődtem. Csodálkoztam azon, hogy Budapest fővárosnak közgyűlésén dicsérő szót, egy érdemrendet, egy külön megemlékezést kap az a magyar miniszterelnök, aki szíves volt az ország fővárosát szeretni. Ez megdöbbentett engem akkor, de azóta figyelemmel kisérve a város ügyeit, bizony rájöttem arra, hogy kijár annak a miniszterelnök úrnak az a kitüntetés és hogy igenis, meg' kell különböztetnünk politikusaink közt azokat, akiknek van érzékük Budapest szeretete iránt, azoktól, akiknek nincs érzékük. Tisztelt Uraim! A másik csoportja ezeknek a pesti ellenségeinknek az, amely feljött Pestre lakni, de nincs itthon, amely feljött, hogy hivatalt vállaljon, a pálya kezdetén áll, amely megtelepedett irt, de szívében haza vágyik falujába, kis városába, ahol született. Ez a generáció, ez a csoport miránk nézve azért veszedelmes, mert ez mondja a gyűléseken, ez írja az újságokba, ez mondja unos-untalan azt, hogy