Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2137

1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2136-2137. szám. Százezrek hálája fogja kisérni! Ezzel végzem beszédemet: Éljen dr. Bárczy István!" A közgyűlés a beszédet éljenzéssel fogadja. !2137. Molnár Ferenc törvényhatósági bizottsági tag a következő alkalmi beszédet intézi a közgyűléshez : „Tisztelt Közgyűlés! Akik Budapest születésnapját ünnepelve itt előttem szólottak, ezek a kiváló és érdemes férfiak, amint azt a polgármester úr visszaemlékezéséből hallottuk, körülbelül egyidősek Budapesttel. Ők ezen a jogon járultak Budapest elé, hogy születésnapján gratuláljanak. Szerény magam ahhoz az új generációhoz tartozom, amely már az egyesült Budapesten született. Néhány esztendővel idősebb, csak ez a város, mint én és a generációm s mégis szülőnk. Ez a generáció, amely ma az én kortársaimmal együtt járul Budapesthez születésnapján, az nem gratulál neki, hanem azt csinálja csak, amit a gyermek szokott tenni szülője születésnapján: verset mond neki. Ne méltóztassék ebből arra következtetni, tisztelt Közgyűlés, hogy verset fogok felolvasni, csak ezzel akarom felszólalásomnak hangját jellemezni és kérem szíves elnézésüket és türelmüket e szubjektív hangért, amely talán kisebb jelentőségű, mint amit egy ily díszes, szép alkalom megérdemel. Igen tisztelt Uraim ! Furcsa dolog, amikor valakinek egy város nem az őse, hanem szülője. A párisi ember, amikor városába belép, tisztelettel hajlik meg az előtt az ezer esztendő előtt, amely alatt az ő városa a világ fővárosává fejlődött. A mi városunk nem ős, csak szülő. Mert az ősöket, igen tisztelt uraim, nem szeretjük, az ősöket kritika és szeretet nélkül fogadjuk el és csak azt keressük náluk, hogy milyen régiek. Sem meg nem bíráljuk őket, sem szeretetet irántuk nem érzünk. Ha régiek, el vannak fogadva és tiszteletünk tárgyai, még ha vagyonukat, hírnevüket és dicsőségüket rablással szerezték is. A szülő már a szeretet viszonyában él gyermekeivel. Egy modern gyermeknél még a kritika is hozzájárul ehhez és az ősi városok, melyek a kritika alól men-, tesítve vannak, boldogabbak ebből a szempontból mint egy ily fiatal város, amelyet szülőjének tekinthet egy generáció és amelyet az ő gyermekei, köztük szerény magam is, gyakran nagyon is megkritizálunk, nagyon is nézzük, hogy mik a jó és rossz tulajdonságai. De nem ez az alkalom az, amikor egy születési gratuláció, versmondás keretén belül kritizálni kellene a mi szülőnket. Elég ez az alázatos hódolat, ez az alázatos megemlékezés az ő születésnapjáról. Talán azt mondhatnám, hogy kezet csókolni jöttem ide ennek a városnak, amelynek fiának érzem magamat s amellyel úgy összeforrottam, mint talán nagyon kevesen az én kedves kortársaim közül. Talán úgy mondom a leghasznosabb üdvözlő verset Budapestnek, igen tisztelt uraim, ha nem a barátai mellé állok, hanem egy kicsit szembefordulok az ellenségeivel. A napokban alakult meg a Budapest Barátai cimű egyesület. Én ismerek egy egyesületet, amely már sokkal régebb idő óta áll fenn anélkül, hogy megalakult volna, amelynek nincs szervezete, alapszabálya, de amelynek rengeteg sok tagja van, fájdalom, ebben a városban és ebben az országban és ez Budapest ellenségeinek az egyesülete. Divattá vált különösen az utosló tíz esztendőben Budapestet ócsárolni, Budapestet szidni, Budapestet nem szeretni. Kik ennek a nagyszámú, tit-