Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2136

786 1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2136. szám. József bizottsági tagtárs úr ő méltósága részesített. Jól esett a szíves megemlékezés, mert büszkék vagyunk arra, hogy fővárosunk egyesítésének alapvető munkájában résztvehetni szerencsések voltunk, bár legnagyobbrészt csak egyszerű szerény napszámosok gyanánt és mert másrészt szívünk minden idegszála élénkebben rezeg, ha emlékezetünkbe visszahívjuk a monumentális munkának minden fázisát, az alapeszmének felvetésétől lépésről-lépésre mindaddig, míg az ige befejezett tetté nem vált. Fogadják tehát mindketten legélénkebb hálánknak nyilvánítását. És ezzel szavaimat befejezhetném, szabadjon azonban még csak egy-két percet igénybe vennem, hogy az egyesítés történetének dús tárházából közölt rendkívül érdekes adatokat még eggyel kiegészítsem, i Az egyesítés ügyének legelső mozzanatára és forrására kívánok visszatérni. Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy a mai ünnepély alkalmából meg ne rögzítsük azt, hogy fővárosunk egyesítésének eszméje azon nagy férfiú agyában szülemlett, akit a nemzet soha el nem múló hálaérzetében a legnagyobb magyarnak nevezett el — felejthetetlen gróf Széchenyi István agyában! Felvette volt ennek eszméjét programmjaba és csakis a saját remekműve, a Lánchíd építésének befejezését és forgalomba adását kívánta bevárni, hogy a másik ragyogó eszméjét megvalósíthassa. Sőt ezt a legelső magyar minisztérium elé is vitte volt, csakhogy sajnos a válságos és zavaros események, amelyek nemsokára bekövetkezvén, szegény hazánknak létalapjait is megrendítették, természetesen magát az eszmét is a napirendről hosszú időre leszorították. Lehetetlenség tehát a legnagyobb magyarról ez alkalommal kegyeletteljes szívvel meg nem emlékezni, amidőn eszméjének megvalósulását megünnepeljük, mert ime, itt pompázik már 40 év óta a magyarnak gyönyörű metropolisa, mely árasztja gazdagságának fényét és áldását az egész országra, mely mintegy varázstükör gyanánt szórja úgy szellemi, mint anyagi haladásunknak sugarait mindenfelé, mely kifejezi a magyarnak egyéni jellegét, intelligenciáját és hatalmát az egész külföld előtt, úgy, hogy az idegen — ha barátja nemzetünknek — bámulattal és a gyönyör érzetével, — ha pedig nem rokonszenvez velünk, — irigy szemekkel nézi azt. És íme, e büszke metropolisunk különösen az utolsó években óriási léptekkel tovább és mindig tovább fejlődik, nemcsak külsőleg remek építményeivel, hanem nagyszerű és megfelelő kultúrintézményeivel, továbbá jótékony és a szociálpolitikai elvek óvatos alkalmazása mellett létesült egyéb intézményeivel : valóságos világvárossá! Valóban erős kezekre volt szükség, hogy a lakosság minden rétegére kiterjeszkedő üdvös intézkedések életre hívassanak. Ily erős kezekkel rendelkezik pedig az a férfi, ki nagy eszével, tudásának bámulatos sokoldalúságával, páratlan, idegbontó munkával és lankadatlan kitartással, példáját ritkító kötelességtudással: a nagy intézmények megvalósítását lehetővé tette. Ez a férfi, igen t. uraim, nem más, mint a mélyen tisztelt elnökünk, dr. Bárczy István polgármester, aki ezért a főváros egész lakosságának feltétlen bizalmát és lángoló szeretetét oly rohamosan kivívta. Ez buzdítsa őt a további munkára!