Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913
23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2135
782 1913. november 17-iki díszjtözgyfilés^^^ji ps. s zám. merte a* kormány, s 1849. június havában kiadott rendeletében utalva arra, hogy csak a három város együtt képes megalkotni a magyar állam fővárosát; utalva arra, hogy a magyar államnak csak egy fővárosa lehet, amelynek élő erejét főleg Pest, történeti ős emlékezetét pedig Buda adja meg, elrendelte, hogy Buda és Pest Budapest elnevezés alatt közigazgatásilag egyesíttessenek, Óbuda mezőváros pedig Budapestbe bekebeleztessék. A nagy egyesítési terv akkor a beállott szomorú politikai viszonyok következtében megsemmisült és csak az alkotmány helyreállítása után merült fel újra. Az 1870 :X. törvénycikk megalkotása, mely a fejlődésükben elmaradt Buda és Pest városokban létesítendő közművek és közmunkák költségeire jelentékeny hitelt bocsátott a kormány rendelkezésére s amely a két város területén legalább a szabályozási, építkezési ügyeknek és a közmunkáknak egyöntetű kezelését kívánta biztosítani, kétségkívül nevezetes lépést jelentett a terv megvalósítása felé; de a terv megoldására a döntő lépés nem e törvény megalkotásával, hanem 1870. június havában történt meg, amikor a képviselőház a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azt az álláspontot foglalta el, hogy a törvényhatóságok rendezéséről alkotandó törvény hatálya Budára és Pestre ne terjesztessék ki, hanem e városok közigazgatásának rendezéséről speciális helyzetükre való tekintettel külön törvényben történjék gondoskodás; s amikor Wahrmann Mór indítványára utasította a kormányt, hogy Buda és Pest városokkal értekezzék a két város beligazgatásának az egyesítése felett és ha ez lehető, a két városnak ezen alapon leendő közigazgatási egyesítéséről még azon évben törvényjavaslatot terjesszen elő. A képviselőháznak ezen elhatározásával az egyesítés műve megindult s bár útjában sok akadálylyal találkozott, feltartózhatatlanul haladt előre. És sajátságos t. díszközgyűlés, hogy amikor az egyesítés szükségessége már teljesen átment a köztudatba, annak eszméje épen a két város képviselőtestületében talált heves ellenzésre. Pest város képviselőtestületében nem kisebb tekintély, mint Szentkirályi Mór akkori főpolgármester állott az ellenzék élén. Azt hangoztatta, hogy a két város közigazgatásának a rendezése teljesen külön választandó az egyesítéstől, s mindenekelőtt a közigazgatás rendezésének a kérdése oldandó meg, mert annak megoldása körül főleg a közigazgatás érdeke határoz, az egyesítés kérdése körül ellenben a két város különleges vagyoni és gazdasági viszonya dönt. Pestnek nem áll érdekében az egyesítés, mondta ő és vele az ellenzék, mert Buda nem fejlődésképes, mert Buda lakosságának túlnyomó része német s az egyesítés esetén az elnémetesedés veszedelme fenyegeti Pestnek szerinte színmagyar képviselőtestületét; s végre, mert a sok tekintetben elmaradt Buda közszükségleteinek a kielégítése Pestet terhelné. De Buda város képviselőtestületében is nem csekély volt azoknak a száma, akik ellene voltak az egyesítésnek, mert szerintük az egyesítésnél csak Buda hozna áldozatot, mert nemcsak fővárosi címét, fényes múltjának egyedüli maradványát, hanem municipális önállóságát is el fogja veszteni. Sőt a kis Óbuda is az egyesítés ellen foglalt állást, mert az egyesítés esetére érdekeit nem látta eléggé biztosítva. Különösen a községi vagyon egyesítésétől fáztak és idegenkedtek, mindegyik attól tartva, hogy ő fogja a rövidebbet húzni.
