Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913
23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2130 - 2131 - 2132 - 2133 - 2134
778 1913. november 17-iki díszközgyűlés 2134. szám. 1874-től 1912-ig 1510-ről 8543-ra emelkedett, még pedig a közigazgatási tisztviselők és hivatalnokok száma 523-ról 1987-re, a közoktatási személyzet pedig 410-ről 3934-re. A többi a különféle intézetekre és üzemekre esik. Az összes személyzeti kiadások összege 1874-ben 2 x k millió korona volt, 1912-ben pedig majdnem 23 „millió korona. Igen tisztelt Közgyűlés! Őszinte sajnálattal éltem vissza ilyen hosszú ideig szíves türelmükkel, de az alkalom és a tárgy jelentősége legyen mentségemre, amelyek nem engedték, hogy feladatomat rövidebben és felületesebben végezzem. Sőt azt kérem, hogy bátorságomat ne bélyegezzék vakmerőségnek, amikor szíves engedélyüket kérem, hogy még egy pillantást vessek a múltra és aztán a jövőbe. Schwartner professzor 1798-ban „A magyar királyság statisztikája" (Statistik des Königreichs Ungarn) című munkájában az akkor körülbelül 50.000 lakójú Pestről a következő szavakkal emlékszik meg: „Nem szabad elfelednünk, hogy Pest Magyarországnak első kereskedelmi gócpontja, Magyarországnak Londonná fejlődő fővárosa, a legfelsőbb törvényszékeknek, egy egyetemnek és három kolostornak székhelye és hogy Pesten évenként jelentékeny száma telepszik meg az új iparosoknak, napszámosoknak és szerencselovagoknak." Milyen különös véletlen, hogy amikor Schwartner az akkori Pestet Londonná fejlődő fővárosnak nevezte, abban az időben a világ legnagyobb városának épen annyi lakosa volt, mint ma Budapestnek. 61 évvel később (1859.) Feldmannak „Pesti és Budai kalauz"-a („Wegweiser durch Pest und Ofen") a következő módon rajong a város nagyságáról és népességéről: (Ebben az időben a városnak Budával együtt körülbelül 200.000 lakója volt.) „A Mészáros-utca végén áll a sóhivatal, a város déli végén. Baloldalt van a Gellérthegy, amelyet még egy tiroli vadorzónak is nehéz dolog volna megmászni. A Duna felett a leégése után még nagyszerűbbre épült királyi kastély nyújt olyan festői látványt, mint amilyen nincs több a Duna mentén. Kétségtelenül a Dunasor a legszebb része a városnak ; az azelőtti kunyhók helyén két- és háromemeletes házak emelkednek a magasba." „A városnak leghosszab utcája" — folytatja Feldmann — „a Király-utca. Ezen sétál vasárnaponként a Belváros és Lipótváros szép és előkelő közönsége a Városligetbe gyalog vagy fogatain. A legnagyobb azonban itt a tolongás az országos vásárok idején és ezért elhatározta a városszépítési bizottmány, hogy házlerombolás vagy leégés esetén az újonnan épülő házak kijebb építtessenek az utcában, mint ahogy ez az árvíz által összedőlt házakkal is történt." A „Ferencvárosnak" — folytatja Feldmann — „a legélénkebb utcája a Soroksári-út. A többi utca olyan, mintha ki volna halva, mert a lakók az istállókban vannak elfoglalva a lábasjószág körül, vagy házi kertjeikben dolgoznak, vagy napszámban állanak, mert henyélni nem szokott senki." Tisztelt Közgyűlés! Az egyesítés ideje körül a három város burkolatlan utcáit és eldugult, épen nem illatos vizű árkait igen ritkán, akkor is kóbor cigányokkal és rabokkal takarították, a néha kifuvarozott szemetet a város közvetlen közelében, a mai Boráros-tér környékén rakták le és ivóvíznek a puttonyokban árusított Duna vizét hordták széjjel és vették naponta városszerte. Ebben az állapotban és ebben az időben vették át az egyesített főváros igazgatását a mi elődeink. Lehetetlen megilletődés nélkül visszagondolni azokra a derék férfiakra, akik a nagy munka-
