Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2130 - 2131 - 2132 - 2133 - 2134

19J3. november 17-iki díszközgyűlés. nak a legnehezebb részét, a kezdet munkáját, a berendezkedés és szervezkedés munkáját vették vállaikra. És itt a sneidig, eszes, agilis és tekintélyt tartó főpolgármester: Ráth Károly mellett elsősorban a másik két Károlyról kell megemlékeznem. Az egyik az egyesített főváros első polgármestere, Kamermayer Károly volt, a klasszikus jellemű, aranyszívű, puritán patrícius mintaképe, — a másik Qerlóczy Károly, a világos fejű, tiszta gondolkozású, előrelátó, energikus, finom izlésü, európai szabású alpolgármester. A főváros igazgatása utolsó 40 évi történetének több mint felét ők vezették, irányították, mondhatnám ők csinálták. Nem az utódot kötelező udvariasság, hanem az igazmondás kötelessége mondatja velem, hogy hitem szerint ők a maguk idejében hivatásuk magaslatán állottak s hogy a most megállapított nagyarányú fejlődés csíráit ők ültették el, ők gondozták és érlelték meg a mi számunkra Jórészt ugyanezt mondhatom azokra a kiváló férfiakra, akik abban az időben a főváros törvényhatóságát vezették, valamint akik mint főtisztviselők a munkának többi részét végezték. Közülök sok igen érdekes, okos, nagyműveltségű és szépjellemű ember emlékét őrizzük lelkünkben s ha neveket nem említek, inkább azért teszem, hogy a nem említettek érdemét nem akarom lekicsinyelni. Csupán két férfiúval kívánok kivételt tenni s ezek Márkus József és Halmos János. Ök voltak azok, akik a főváros igazgatását a régi patriarkális korszakból igen nehéz és kritikus időkben óvatos körültekintéssel, nagy munkával és bölcsességgel vezették át a mozgalmas modernebb periódusba, akiknek szárnyai alatt tanultunk, dolgoztunk mi valamennyien, akik ma a főváros főtisztviselői vagyunk. Talán épen ezért nem merek bővebben beszélni az ő érdemeikről, azonfelül olyan szerencsések vagyunk, hogy Márkus Józsefet ma is körünkben látjuk, sőt hallani is fogjuk s mert ismerem az ő egyszerűséget kedvelő, ünneplést kerülő egyéniségét. S végül azért sem, mert az ő érdemeiket a t. közgyűlés tagjai már közvetlenül ismerik s nagyrabecsülik. Igen tisztelt Közgyűlés! Mielőtt hosszúra nyúlt előadásomat befejezném, még egy kérésem van. Használjuk fel ezt az alkalmat arra, hogy előkészítsük az igazi jubileumot, a tiz év múlva bekövetkezőt, a félszázados Budapest bemutatását. Szerencse, hogy még van tíz évünk, mert szükség van reá. De ennyi idő alatt sokat is mívelhetünk. Sokszor elgondolkozom, hogy mi mindennel kell akkorára készen lenni. Milyen szép lenne akkorára bemutatni az új városházat, amely címere lesz a másfél millió lakosú fővárosnak, szemben az új Erzsébet-sugárúttal, mely a városházától a Városligetig vezet, szebbnél szebb házakkal és értékes üzletekkel, mellette jobbra-balra a régi levegőtlen utcák, házak helyén egész új, egészséges városdarab. A Tabán mintaszerűen megépítvea belső város legkellemesebb lakórésze, a Gellérthegyre két oldalról felvezető sikló, a Citadellában nyüzsgő élet, a Gellérthegy alján Európa legszebb fürdője, a piaristák épülete helyén a legszebb hotelek egyike. Hídvámról és alagútvámról már csak úgy beszélünk, mint rossz álomról s csodálkozni fogunk azon, hogy valamikor ilyen is volt; a Hungária-út mentén az új híd megnyitása után egész új városövezet kezd épülni; a Boráros-téri új híd budai feje és a műegyetem között feltöltött és parkozott állandó kiállítási területen nagy nemzetközi városi kiállítás; a Lágymányoson, Kelenföldön, valamint a VI. és VII. kerület külső részén megállapított új szabályozás után kialakult és tökéletesen csatornázott területen széles közlekedő utak, na

gy népparkok készülnek ; a budai hegyvidék Pest felé néző lejtőin a flórenci viale dei Collihoz hasonló kilátásos széles kocsiutak, azonkívül villamos vasutak,