Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2130 - 2131 - 2132 - 2133 - 2134

770 1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2134. szám. A város egyesítésekor a fővárosi közmunkák tanácsa már működik s minthogy a kormány is kiválókép e hatóságot támogatja, természetes, hogy az elmúlt 40 év nagyrészében ez a hatóság nagyobb súllyal lép fel a városrendezési és városépítési kérdésekben. Az 1871-ben kiírt pályázat alapján a város szabályozási tervének megállapítására a munkálatok megindulván, a szabályozást Pestváros főbb belső részeire 1872-ben megállapították; ez a terv a régi főforgalmi útvonalak szélesbítésén és szabályozásán kívül a Sugár-út, most Andrássy-út és a Nagy-körút megállapítását, valamint régebbi alakjában a Hungáriautat foglalja magában; a külső részekre csak nagy vonásokban intézkedik a szabályozási terv. A budai belsőség szabályozási tervét 1876-ban, az óbudaiét 1883-ban állapították meg. Úgy a pesti, mint különösen a jobbparti külső részek szabályozása fokozatosan történt meg, majd ismételten módosult, sőt vannak egyes külső részek, amelyek szabályozási terve még ma sincs véglegesen megállapítva, ami magában véve avval az előnnyel jár, hogy ekképen lehetséges ezeket ma már a modern igényeknek megfelelően szabályozni. Igen nagy jelentőségű volt t. közgyűlés a főváros új képének kialakulására az Andrássy-út és Nagy-körút kiépítése. Mind a két út legnagyobrészt elhanyagolt, zegzugos apró régi, jobbára földszintes házakkal beépített városrészeket sepert el. Akármennyire tudjuk is ma már, hogy az Andrássy-útnak a Váci-útba való torkolása nem szerencsés s hogy ennél nagyobb szabású megoldás is képzelhető, mégis tény az, hogy az Andrássy-út még ma is Európa egyik legszebb útja. A Nagykörút már jóval sivárabb, szegényesebb, egyhangúbb, amellett beépítése már egy kevésbbé szerencsés építkezési korszakba esett. Mindazonáltal figyelembe kell venni az akkori kezdetleges körülményeket és örülnünk kell, hogy ez a városrendezési terv legalább ilyen formában is megvalósult. A Duna szabályozása is afőváros egyesülése idején indul meg. Amíg negyven évvel ezelőtt a pesti Dunapart csak közvetlen a Lánchíd alatt és felett volt kiépítve, azóta az egész város mentén megtörtént a folyamszabályozás s a partokat túlnyomó részben kiépítették. Még 1876 tavaszán az egész város remegett az árvíztől és nem is ok nélkül, azóta az árvíz ellen védve vagyunk s emiatt nyugodtan alhatik a főváros közönsége. Ugyancsak az egyesítés után indul meg a Margit-híd és az összekötő vasúti híd építése. A Margit-híd megépülése (1873—1876.) megindítja a budai belső körút (Margit-körút, Krisztinakőrút és Attila-körút) építése ügyét, de ez is csak lassan halad a pénzügyi krízisek miatt, míg az 1884. évi XVIII. t.-c. e részre is újabb lendületei nem ad. Mindkét városrészre nagyfontosságú az 1893. évi XIV. t.-c, mely két új Dunahíd megépítését határozza el. Ezek közül a mai Ferenc József-híd előbb épülvén meg, a Kelenföld, illetve különösen a Lágymányos már előbb megállapított szabályozási terve szerint létesült az e híd alatt elterülő új városrész. Az Erzsébet-híd megépítése maga után vonta a Belváros szabályozásának módosítását, valamint a Kossuth Lajosutca és a Koronaherceg-utca kiszélesítését. A jobbparton a hídépítés ad újabb lökést a tabáni szabályozási kérdésnek, amelyre a főváros már régóta áldozott, amennyiben évtizedeken át összevásárolta a Gellért-hegy északi oldalán és Dunasor táján levő házakat is. Ugyanebbe az időbe esik a kaszárnyák beváltása (1894. XX. t.-c), minek legjelentősebb eredménye