Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

21. 1913. október 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1986 - 1987 - 1988

1913. októbe

r 22-iki közgyűlés. 1988. szám. 7[9 Most úgy áll a dolog, hogy a kereskedelmi miniszter a tanács közbenjárására az engedélyezési tárgyalást november 14-ére tűzte ki. A főváros képviselői ezen a tárgyaláson azon lesznek, hogy az engedélyokiratba a vasút megépítése aránylag rövid időre tétessék. Az engedélyokirat kézbesítése után, az okiratban foglalt rendelkezések alapján, módjában fog állani a tanácsnak s erre gondja is lesz, hogy a bécsi-úti vonal minél előbb megépíttessék s a forgalomnak át is adassék. Kérem válaszomat tudomásul venni". Dr. Pető Sándor bizottsági tag felszólalván, a tanácsnok által válaszul adottakból elsősorban arra akar reflektálni, hogy mi volt a kereskedelmi minisztérium két évet meghaladó késedelmének az oka, amiért az engedélyezési tárgyalást ezen idő alatt ki nem tűzte. Az előadó tanácsnok szerint, ami különben a hírlapokból is olvasható volt, a miniszteri leirat alapján, az egyik ok az volt, hogy időközben tanulmányozták a kérdést, hogy a síneket milyen alapra fektessék, beton vagy más alapra. Ez egy kissé furcsa igazolása a késedelemnek, amikor időközben, ezen tanulmányozás ideje alatt, a kereskedelmi miniszter megengedte, hogy a síneket lerakják. Tehát a sínek le voltak már rakva és a kereskedelmi minisztériumban még mindig tanulmányozták, hogy milyen alapra rakják le a síneket. Így, azt hiszi, ennek a halasztásnak az okát komolyan venni nem lehet. Egyebekben a tanácsnok válaszát kielégítőnek találja s abban korrektül meg is felelt szóló feltett kérdéseire s ebből a szempontból kell is, hogy azt tudomásul vegye. Azonban nem tudja, figyelembe vette-e a tanácsnok a felszólalásnak egyéb részét is, amiből meggyőződést szerezhetett aziránt, hogy a legnagyobb súlyt annak a kimutatására helyezte, hogy a közúti vasút igazgatójától vagy igazgatóságától most már semmiféle körülmények közt nem függ az a kérdés, hogy a bécsi-úti villamos üzembe helyeztessék-e vagy nem. Az 1895. évi szerződés alapján meg vannak a városnak a kényszerítő eszközei és pedig a naponkint kiszabandó bírságok alakjában, tehát a mai stádiumában a dolognak a várostól függ, hogy üzembe helyeztessék-e a vasút, vagy sem. j Egyébként úgy vette észre, hogy a tanácsnoknak is ez az álláspontja, mert válaszának tartalma ezt az álláspontot árulta el, szerette volna ezért, ha a tanácsnok tudomásukra is adná a maga álláspontját, mert csakis abban az esetben lesz a városnak elég ereje az üzembehelyezés kiforszirozására, ha ezt az álláspontot helyesnek fogadják el és pedig a tanács is helyesnek tartja. Már csak azért is, hogy a közúti vasút is elhatározásra szoríttassák, nagyon kéri, hogy ezekre js válaszoljon a tanácsnok. Az adott választ egyébként tudomásul veszi. Rényi Dezső tanácsnok az interpelláló újabb felszólalására a következő választ adja: „T. Közgyűlés! Dr. Pető bizottsági tag felszólalásában foglaltak első részével szemben kénytelen vagyok rektifikációval élni, mert abban a bizonyos tanulmányúiban, amelyet a beton vagy zúzott kő használata ügyében szerveztek, magunk is részt vettünk, a főváros műszaki közegei is ki voltak küldve s egészen pozitive állithatom, hogy csak ezen tanulmányok befejezése után jött a társaság abba a helyzetbe, hogy a síneket lefektesse. A bizottsági ta

g úr pedig úgy állította be, hogy a tanulmányút befejezése előtt történt a sínek lefektetése, ami tévedés. Ami a felszólalás második részét illeti, ha méltóztatnak emlékezni, én a választ olyan formában