Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

8. 1913. április 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 596

234 1913. április 2-iki közgyűlés. 596. szám. tessem, amelyek ismerete nélkül helyesen a kérdés el nem bírálható. Előre kell bocsátanom azt, hogy az 1870. évi X. t.-c, amely tudvalevőleg az építésügy terén korlátozta a főváros hatáskörét, a többi között azt mondja, hogy szabályozás folytán a közterületekből magántelkekhez csatolandó területeknek az árát a közmunkatanács állapítja meg, ezeknek a területeknek az ára a közmunkatanács javára esik és ez mindenkor, 30 év óta, úgy magyaráztatott, hogy ezen területek felett a közmunkatanács rendelkezik. E mellett, hogy az 1870. évi X. t.-c. a közterületekből a magánterületekhez csatolandó területek árát a közmunkatanácsnak átengedi, vice-versa nem mondja ki, hogy fordítva, a magánterületekből eleső terjedékek kártalanítása a közmunkatanácsot terhelné, ami miatt még 1870-ben kitört a vita a főváros és a közmunkatanács között. Ezen vitás kérdés áthidalására egy kompromisszum jött létre, az úgynevezett terjedékegyezmény, amely 1870-ben köttetett meg, közben többször meghosszabbíttatott, 5 évig nem volt érvényben, de azután ismét meghosszabbíttatott és jelenleg is érvényben van. Ezen terjedékegyezmény értelmében a kiszökellékek felett való rendelkezés a közmunkatanácsot illeti. Az építésügyi szabályzat 297. §-a, amelyet Steinhardt biz. tag úr említett, nézetem szerint máskép magyarázandó és a gyakorlat szerint máskép magyaráztatott mindig, mint azt a bizottsági tag úr tette. T. i. ennek a §-nak az 1. bekezdése azt mondja: „Monumentális középületeknél és térre néző más épületeknél a kiszökellék méreteit a hatóság esetről-esetre állapítja meg." Tehát monumentális és térre néző épületeknél. Azután azt mondja új bekezdésben: „Hasonlókép esetről-esetre határoz a hatóság valamely épület szélesebb vonalon való kiszökellékének méretére nézve; de a szélesebb kiszökellék hosszterjedelme az illető utcai homlokzatvonal egyharmadát túl nem haladhatja." Ez azt jelenti, hogy a 297. §. szabályozza azt a két esetet, ahol esetről-esetre határozhat a közmunkatanács. Az első bekezdés szerint korlátozás nélkül diskrecionálisan határoz a méretekre nézve, a második bekezdés korlátozást állapít meg, amelyen túl a diskrecionális jogát nem gyakorolhatja. Ezen törvényes rendelkezés alapján, nézetem szerint a közmunkatanács akkor, mikor ezt a kiszökellést úgy, ahogy a határozatban van, engedélyezte, kétségtelenül jogos alapon állott. Már most jön az a második része a kérdésnek, hogy mit kellett tennünk, mit tettünk és hogy a főváros tanácsa, mint elsőfokú építési hatóság megtette-e mindazt, amit ezen épület létre nem jövetele miatt meg kellett tennie, ha a tanácsnak is az a nézete, ami Steinhardt biz. tag úré, hogy ez az épület nem megfelelő és a fővárosnak nem válik díszére. Erre nézve vagyok bátor a következőket jelenteni. Amint a biz. tag úr is említette, elsősorban az ügy nem nálunk indulí meg, hanem a szokástól eltérőleg a közmunkatanács egy elvi határozatot hozott, amelyben kimondotta, — joga volt hozzá — hogy ő megengedi a közterületből 350 m. elfoglalásával kiszökellék alkalmazása mellett az épületet felépíteni, megállapítván a használati díjat és még néhány kikötést és kimondotta, hogy a részletekre nézve a konkrét építési engedély határoz. Ez az ügy átkerült a fővároshoz, kiadatott a mérnöki hivatalnak és a mérnöki hivatal nem tett észrevételt a közmunkatanács határozata ellen. A III. ügyosztály a mérnöki hivatallal szemben a maga részéről nem tartotta megengedhetőnek ezt a dolgot, nem az árkádok