Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

8. 1913. április 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 596

1913. április 2-iki közgyűlés. 596. szám. az udvart, továbbá, miután a szabályzat megengedi, hogy a szabályozás által csonkított teleknél eltekinthet a hatóság az udvarnak percentuális nagyságától, ők ebben az esetben, ahol nem szabályozás által nagyobbított telekről van szó, az udvart nem a szabályoknak megfelelően 2272%-ben csinálják meg, hanem csak K)72°/o-ben, tehát az udvart a szabályoktól eltérőleg, csak fele nagyságban létesítik. Ami azt illeti, hogy márványburkolatot használnak, megjegyzi, hogy a Kristóf-téren a Kutnefszky-féle ház is márvánnyal van burkolva. Még egy más dologra is fel akarja hívni a közgyűlés figyelmét. Ebben az engedélyben ki volt kötve, hogy az árkád alatt legyen 4 m.-es járda, de természetesen, miután ez a 4 m. sem a 350 m., sem a 250 m.-ből ki nem kerül, tehát nekik a földszinti fallal beljebb kell menni. Lesz tehát egy járda, amelynek az egyik fele az övék, a másik fele pedig a városé. Ilyen esetben rendszerint azt mondják, hogy itt van a szabályozás, a város leírja ezt a járdaterületet, miután az közterület, amelyet éjjel-nappal nyitva kell tartani és ezt a város térképére felveszik mint közterületet, a társulat határvonala pedig megállapíttatik az ő földszinti határvonalával. De itt nem ezt tették. Ha ezt tették volna, akkor ez az építési ügy szabályozási üggyé változott volna és ezen szabályozási ügynek ide kellett volna kerülnie a közgyűlés szine elé, akkor a közgyűlésnek lett volna alkalma és módja hozzászólni, hogy akar-e ilyen dolgot, hogy a közterület ilyen célra elfoglaltassák, igen-e vagy nem. De ezt kikerülték és a járda fele a városé, fele az övék* lesz. Ebben is óriási sérelmet lát. Különösnek tartja a főváros önkormányzatát, önrendelkezési jogát, autonómiáját, amikor ide állíthatnak egy épületet, amelyet a városnak egyik fóruma sem akart engedélyezni. Nagy köszönettel van az előadó tanácsnoknak, aki minden követ megmozgatott, hogy ez az épület ne engedélyeztessék, beható tanulmány tárgyává tette az ügyet, de még sem lehetett megakadályozni, mert a közmunkatanács leszavazza a fővárost/Szégyenletes dolog, hogy a főváros nem intézkedhetik a saját területe felett, egy idegen szerv dirigál és diktál. Soroksár elkeresztelheti az utcáit, nálunk minden kis utca elkeresztelése a közmunkatanácshoz tartozik. Ez indította szólót arra, hogy interpelláció alakjában ezt a dolgot a közgyűlés színe elé hozza, hogy a nagyközönség lássa, hogy ha így felépül ez az épület, nem rajtuk múlott annak a megakadályozása. Ha ezen sem okul a közmunkatanács és van szívük és lelkük felépíttetni ezt az épületet, azt ajánlaná, hogy állíttassanak az épület fölé egy szégyentáblát, amelyre írják rá azon urak nevét, akik ezen épület felépítését lehetővé tették. Interpellációja a következő: 1. Az építésügyi szabályzat 297. szakasza az elvi építési engedélyben, az Erzsébet-téri homlokzat egész hosszában megadott kiszökelléssel, meg van-e sértve? Igen-e vagy nem? 2. Ha igen, mily törvényes rendelkezések igénybevétele mellett gátolható meg ezen épületnek szabályellenes felépítése? 3. Szándékozik-e a polgármester úr kezdeményező lépéseket tenni, hogy a főváros önrendelkezési jogán az építkezés terén ilynemű sérelmek többé elő ne fordulhassanak? Dr. Harrer Ferenc tanácsnok az interpellációra nyomban a következőleg válaszol: „Tisztelt Közgyűlés! Mielőtt az interpellációra magára rátérnék, szükségesnek tartom, hogy azt a par törvényes és szabályrendeleti rendelkezést ismer-