Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

8. 1913. április 2. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 596

232 1913. április 2-iki közgyűlés. 596. szám. A közmunkatanács hozott egy határozatot, amely szerint a négy méter széles járdából 50 cm. sáv kihagyásával a közterület beépíthető. De azután kitűnt,-hogy itt nincs 4 m. széles járda, hanem ez a járda legnagyobb hosszában 2 m. és csak nagyon kis hosszban 260 m., tehát nem hagyható 50 cm. sáv abból a 4 m.-ből, ami nincs. így újból a tanácshoz jutott a dolog, a tanács áttette a közmunkatanácshoz, ahol tekintélyes tagok, akik elsőízben megszavazták a kiszökelléket, úgy magyarázták a szavazatukat, hogy megszavazták azt, hogy a járdából 50 cm. sáv meghagyassék, tehát ha a járda nem 4 m., amint egy téves rajzban fel volt tüntetve, hanem csak 2 m., nem lehet nagyobb a kiszökellék, mint l50 m.; szavazásra került a dolog és, sajnos, 6 szavazat volt 6 szavazat ellenében, az elnök döntött, természetesen a közmunkatanács eredeti helytelen terve alapján hozott határozata mellett, hogy 3*50 m. legyen a kiszökellék. Ezen elvi engedély alapján a terveket kezdték megcsinálni, de kisült, hogy 350 m.-t nem vehetnek igénybe, mert ott van a földalatti vasút, amely lehetetlenné teszi, hogy 350 m. közterületet elfoglaljanak. Azt mondta tehát a társulat, hogy ők deferálnak és visszamennek az eredeti vonalra. Szóló örült, hogy hála Isten, belátják, hogy olyasvalamit akartak elkövetni, amely majd szégyenfoltja lesz a jövőben a fővárosnak és megelégszenek a telkükkel, mert ha kicsi az a telek, vettek volna nagyobbat, de egy kisebb telekből egy nagyobb telket nem lehet csinálni a közterület elfoglalásával, különösen, ha nézik azokat a mellékkörülményeket, amelyek közrejátszanak. Most hétfőn tárgyalták az új terveket a magánépítési albizottságban, ezek szerint a nagy deferálás annyit jelent, hogy csak 250 m.-t foglalnak el a közterületből, jobban mondva, a járdán túl még 50 cm.-t a kocsiútból és a város készíthet majd egy sávot, amely megmaradhat a járdából. Ebben óriási sérelmet Iát az építési szabályzattal szemben, az építési szabályzat XI. fejezete ugyanis, amely a kiszökellésekről beszél, egészen máskép hangzik, mert szóló eszejárása szerint az a kiszökellés, ami kiszökellik, de itt az egész házat hosszvonalában kitolják, ez nem kiszökellés, mert itt a ház egész hosszában kijön és be lesz építve. Az építési szabályzat-297. §-a azt mondja, hogy monumentális középületeknél és térre néző más épületeknél a kiszökellék méreteit a hatóság esetről-esetre állapítja meg. Itt csak arra akarja figyelmeztetni a közgyűlést, hogy ez a kiszökellékekre nézve áll, ezekre nézve pedig a 295. §. azt mondja, hogy a kiszökelékek kiugrása a lábazattal együtt nem lehet nagyobb, mint az utca szélességének V3o-ad része, tehát a legnagyobb szélességű utcáknál V

s m. lehet. A 297. §. második bekekezdése úgy hangzik, hogy hasonlóképen esetről-esetre határoz a hatóság valamely épület szélesebb vonalon levő kiszökelléknek méretére nézve; de a szélesebb kiszökellék hosszterjedelme az illető utcai homlokzatvonal egyharmadát túl nem haladhatja. Azt tehát meg lehet engedni, hogy nagyobb legyen a kiszökellék, de miután kiszökellék, ennek a hosszát meg kell állapítani és ezen §. szerint az illető utcai homlokzatvonal egyharmadán túl nem mehet. Igaz, hogy azt is mondták, hogy ez monumentális épület. Szóló ezt tagadja, mert ez csak reklámépület ; építenek ugyanis a saját céljaikra irodákat, a földszinten kávéházakat, a szabályok ellenére VÍ-ik emeletet is építenek, egy tornyot, azután nem elégszenek meg azzal, hogy amint másnál kivételesen megengedik, hogy az udvart földszinten befedhessék, hanem a V« emelet magasságban befedik