Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

9. 1912. május 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 771 - 772 - 773 - 774

284 1912. május 15-iki közgyűlés. 774. szám. évben kívánt beható tanulmányok után az inas­otthonok . létesítése dolgában javaslatot tenni. Ezt a közgyűlésnek be is jelentette s a közgyűlés a jelentést tudomásul is vette. A tanulmányok a felvetett eszme megvaló­sítása dolgában meg is indultak s azok folyamán mindenekelőtt azt állapítottuk meg, hogy az inas­ügy terén tapasztalható visszás állapotok főleg két tényből erednek és pedig 1. hogy a tanoncok általában fizikailag rosszul vannak ellátva, 2. hogy a tanoncképzés és nevelés nem felel meg az ipar és kereskedelem fejlődéséből származó követel­ményeknek. A lakás és élelem mai drágasága mellett, még a nagyobb mesterek sem tudnak inast tartani és annak télies ellátást nyújtani. Ehhez járul még az is, hogy többnyire nem érnek rá a munkaadók arra, hogy az inassal foglalkozzanak, azt szakmá­jukban rendszeresen tanítsák, képezzék s egyúttal erkölcsi nevelésükkel is törődjenek. Nagyon gyak­ran oly szolgálatokra is használják fel a ta­noncokat, amelyek teljesen kívül esnek az ipari vagy kereskedelmi foglalkozás köréből, úgy, hogy az inas tanoncidejének leteltekor alig ért valami­vel többet szakmájához, mint annak kezdetén. Ez utóbbi körülmények okozzák azt is, hogy általában kevés az inas, de főleg kevés az intelli­gensebb szülők házából inassorba küldött gyermek. Rendkívül hátrányos az inasképzésre nézve még az is, hogy annak elméleti része a mai tanonc­iskolái rendszer mellett részben az esti órákra esik, amikor elcsigázott testtel és szellemmel képtelenek tanulni, részben pedig a vasárnapra, amikor az inasnak az egyedüli pihenő napja volna. Mindezeket a bajokat látva, a tanács szo­ciális programmjába fölvette mindazt, amit ezen a téren orvoslásul a hatóságtól várni lehet. Az iparosműhelyben lévő hiányokat az inas­iskolákban kívánja pótolni a tanításnak szak­szerűbbé tételével, intelligens, képzett mestereknek a szakrajztanításnál történt alkalmazásával. A leg­ideálisabb módja az inasképzésnek a műhellyel kapcsolatos inasiskola felállítása. Erre is meg­történik az első kísérlet az iparrajziskola Verpeléti­utcai épületében berendezés alatt álló asztalos-, lakatos-, bádogos-, ötvös-, betonmunka-, szerelő­műhelyek által. Itt a műhelyeknek mintegy 30—40 tanonca részére otthont is rendeznek be, amelyben testi fejlődésüknek ós egészségüknek megfelelő ellátás­ban részesülnek az inasok. A most épülő műhelyházzal kapcsolatban is tervbe van véve, hogy az ott elhelyezke<|ömű­helyek tanoncai a házban inasotthonra is talál­janak. Ezekbe az inasotthonokba elhelyezendő tanoncokról a tanács nemcsak az otthonban, tehát nemcsak az ellátás tekintetében kíván azonban gondoskodni, hanem különös figyelemmel kíván lenni arra is, hogy a tanoncok a műhelyben is úgy gyakorlati kiképzésük, mint egészségük védelme ' tekintetében állandó hatósági felügyelet és ellen­őrzés alatt álljanak. Mindezek a kísérletek azonban korántsem szüntetik még meg azokat a bajokat, amelyekre az interpelláló bizottsági tag ismételten rámutat. Nagyobb arányú tevékenységre és főleg nagy­arányú pénzbeli áldozatokra volna szükség az eddigieken túl, hogy látható eredmények legyenek elérhetők. Ez azonban a tanács felfogása szerint nem tekinthető kizárólag hatósági feladatnak. Mindaz, amit a tanács tenni szándékozik, nem

Next

/
Thumbnails
Contents