Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

9. 1912. május 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 771 - 772 - 773 - 774

284 1912. május 15-iki közgyűlés. 774. szám. évben kívánt beható tanulmányok után az inasotthonok . létesítése dolgában javaslatot tenni. Ezt a közgyűlésnek be is jelentette s a közgyűlés a jelentést tudomásul is vette. A tanulmányok a felvetett eszme megvalósítása dolgában meg is indultak s azok folyamán mindenekelőtt azt állapítottuk meg, hogy az inasügy terén tapasztalható visszás állapotok főleg két tényből erednek és pedig 1. hogy a tanoncok általában fizikailag rosszul vannak ellátva, 2. hogy a tanoncképzés és nevelés nem felel meg az ipar és kereskedelem fejlődéséből származó követelményeknek. A lakás és élelem mai drágasága mellett, még a nagyobb mesterek sem tudnak inast tartani és annak télies ellátást nyújtani. Ehhez járul még az is, hogy többnyire nem érnek rá a munkaadók arra, hogy az inassal foglalkozzanak, azt szakmájukban rendszeresen tanítsák, képezzék s egyúttal erkölcsi nevelésükkel is törődjenek. Nagyon gyakran oly szolgálatokra is használják fel a tanoncokat, amelyek teljesen kívül esnek az ipari vagy kereskedelmi foglalkozás köréből, úgy, hogy az inas tanoncidejének leteltekor alig ért valamivel többet szakmájához, mint annak kezdetén. Ez utóbbi körülmények okozzák azt is, hogy általában kevés az inas, de főleg kevés az intelligensebb szülők házából inassorba küldött gyermek. Rendkívül hátrányos az inasképzésre nézve még az is, hogy annak elméleti része a mai tanonciskolái rendszer mellett részben az esti órákra esik, amikor elcsigázott testtel és szellemmel képtelenek tanulni, részben pedig a vasárnapra, amikor az inasnak az egyedüli pihenő napja volna. Mindezeket a bajokat látva, a tanács szociális programmjába fölvette mindazt, amit ezen a téren orvoslásul a hatóságtól várni lehet. Az iparosműhelyben lévő hiányokat az inasiskolákban kívánja pótolni a tanításnak szakszerűbbé tételével, intelligens, képzett mestereknek a szakrajztanításnál történt alkalmazásával. A legideálisabb módja az inasképzésnek a műhellyel kapcsolatos inasiskola felállítása. Erre is megtörténik az első kísérlet az iparrajziskola Verpelétiutcai épületében berendezés alatt álló asztalos-, lakatos-, bádogos-, ötvös-, betonmunka-, szerelőműhelyek által. Itt a műhelyeknek mintegy 30—40 tanonca részére otthont is rendeznek be, amelyben testi fejlődésüknek ós egészségüknek megfelelő ellátásban részesülnek az inasok. A most épülő műhelyházzal kapcsolatban is tervbe van véve, hogy az ott elhelyezke<|öműhelyek tanoncai a házban inasotthonra is találjanak. Ezekbe az inasotthonokba elhelyezendő tanoncokról a tanács nemcsak az otthonban, tehát nemcsak az ellátás tekintetében kíván azonban gondoskodni, hanem különös figyelemmel kíván lenni arra is, hogy a tanoncok a műhelyben is úgy gyakorlati kiképzésük, mint egészségük védelme ' tekintetében állandó hatósági felügyelet és ellenőrzés alatt álljanak. Mindezek a kísérletek azonban korántsem szüntetik még meg azokat a bajokat, amelyekre az interpelláló bizottsági tag ismételten rámutat. Nagyobb arányú tevékenységre és főleg nagyarányú pénzbeli áldozatokra volna szükség az eddigieken túl, hogy látható eredmények legyenek elérhetők. Ez azonban a tanács felfogása szerint nem tekinthető kizárólag hatósági feladatnak. Mindaz, amit a tanács tenni szándékozik, nem