Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911
16. 1911. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1612 - 1613 - 1614 - 1615 - 1616 - 1617 - 1618
1911. októ ber 11-iki közgyűlés. járművek veszedelmes tömkelegében, téveteg szemekkel keresvén menekülésre alkalmas utat, mások viszont vagy könnyelműen futkosnak keresztül a kocsik sokaságán, vagy léha nemtörődömséggel, olykor gondolatokba mélyedve, gyakran újságot olvasva haladnak át a járművektől hemzsegő úttesteken. És aránylag kevés azoknak a száma, akik a forgalmi gócpontok áradatán is tudatos biztonsággal, körültekintő óvatossággal, higgadtan és nyugodtan lépkednek keresztül. Hogy közönségünknek kétségkívül nagyobbik fele tehát e tekintetben nevelésre szorul, azt minden egyébtől eltekintve, elég szomorú adatokkal bizonyítja a baleseteknek egyre növekvő száma. Alig múlik el nap, hogy az újságok hírt ne adnának kisebb-nagyobb balesetekről, amelyeknek túlnyomó részében a közönség vigyázatlanságának, türelmetlenségének, gondatlanságának van döntő szerepe. A budapesti ember a forgalomban valósággal különlegesség. Külföldiek, ha fővárosunkba kerülnek, egyenesen elcsodálkoznak rajta, hogy közönségünk milyen nyaktörő akrobata-mutatványokat produkál a robogó villamosokra való fel- és leugrassál és a megtelt kocsikra, a kalauz minden ellenkezése dacára, erőszakosan való felkapaszkodással. — Szinte csodaszámba megy, — mondják az idegenek, — hogy ilyen könnyelmű közönség mellett csak ennyi baleset történik. Némelyek az úttest legveszélyesebb pontjain egész tanácskozásokat folytatnak, természetesnek találván, hogy a járművek kerüljek ki őket, nem pedig ők a járműveket. És ne adj Isten, hogy a rendőrőrszem ilyenkor felszólítást intézne hozzájuk, hogy keressenek maguknak kevésbé veszedelmes helyet az ankétezésre. Melyik kulturvárosban látni például azt a bűnös pajkosságot, amely nálunk napirenden van, hogy suhancok néha hárman-négyen kapaszkodnak fel a robogó villamos kocsi lépcsőjére és onnét szórják gúnyos megjegyzéseiket a kocsiban foglalatoskodó kalauz felé? Ha azután a kalauz kilép a perronra, a könnyelmű fiúk a legsebesebb menetközben leugrálnak a kocsiról s egyik-másik közülük nem egyszer vágódik el a kövezeten, vagy kerül a kocsi alá. A minap egy fiatal suhanc az életével fizette meg ezt a pajkosságát. Ezeken az állapotokon javítani, közönségünket a nagyranőtt forgalomhoz hozzánevelni, a kinövéseket megszüntetni ép oly fontos, mint sürgős feladat, amely elsősorban a hatóságokra hárul. Ma a forgalmi gócpontokon, mint pl. a Rákóczi-út és Nagykörút, a Rákóczi-út és Károly-körút keresztezésénél, a Kálvin-téren stb. egy, de legfeljebb 2 rendőr dirigálja az egész forgalmat, holott a külföldi városok hasonló forgalmú pontjain 4, 6, sőt 8 őrszem is védelmezi a közbiztonságot és pedig olyképen, hogy minden utca torkolatánál e gy-egy őrszem áll, aki a rayonjához tartozó forgalomra éber szemmel ügyel és jelekkel figyelmezteti társait a szükségesnek mutatkozó intézkedésekre. Ez a hangtalan jelbeszéd is karakterisztikus vonása a forgalom csöndes, higgadt lebonyolításának. Nem hallani ajkukról káromkodást, vagy durva szitkot, sokkal inkább élnek szelíden intő, figyelmeztető szóval, sőt gyakran megkapó kedves gyöngédséggel. A külföldi városokban akárhányszor tanúi lehetünk annak az emberséges jelenetnek, hogy a rendőr egyegy aggastyánt, vagy törődött öregasszonyt karjánál fogva szelíden átvezet az egyik járdapartrói a másikra. Egy szál rendőr, még ha a legügyesebbek és legtapasztaltabbak közül való is, — pedig a for-
