Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

16. 1911. október 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1612 - 1613 - 1614 - 1615 - 1616 - 1617 - 1618

674 1911. október 11-iki közgyűlés. 1618. szám. galom gócpontjain nem mindig ilyenek állanak, — kevés arra, hogy a járókelők épségére ügyeljen; kevés még abban az esetben is, ha helyét egy pillanatra sem hagyja el. Ámde igen gyakran megesik, hogy az őrszemet hirtelen elhívják, vagy kénytelen utánavetni magát egy-egy gyorsan száguldó kocsinak, amelyet őrhelyétől 5—600 méternyire ér csak utói. Ott aztán megállítja, jegyzökönyvet vesz föl vele, formális kihallgatást rendez és ezalatt az egész idő alatt posztja gazdátlan marad. Még jó, ha akad egy váltóállító fiú, aki a helyzet magaslatára emelkedvén, hirtelen átveszi az összes jármüvek dirigálását, amint azt a szokatlanul nagy forgalmú Nagykörút—Rákóczi-úti keresztezésnél gyakorta nyilik alkalmunk tapasztalni. Íme, ilyenkor több száz ember biztonsága egy fiatal váltóállítógyerek vörös zászlajának lengetésén múlik. Mit ér a rendőrség közbelépése, ha a baj már megtörtént? Mit ér a jegyzőkönyv, amelyhez kiomlott vér tapad ? Mit ér a büntető eljárás, amely elgázolt emberek hullája fölött paragrafusokon rágódik? A bajt meg kell előzni, praeventiv intézkedésekkel elkerülhetővé tenni! Ha pedig minden óvintézkedés dacára mégis bekövetkeznék a szerencsétlenség, ám akkor sújtsák okozóját szigorú büntetéssel. Ne szabaduljon néhány korona pénzbüntetés, vagy félnapi elzárás árán, hanem lakoljon meg érte hosszabb szabadságbüntetéssel és hajtási jogosítványának hosszabb időre, vagy egyszersmindenkorra való megvonásával. Aki nálunk a járművek forgalmát megfigyelte, speciális tapasztalásra juthatott. Az egyes járművek között — tárgyat tévén a személy helyett — az idők folyamán bizonyos ellenségeskedés fejlődött ki, amely végeredményében a járókelő közönség, illetve a közbiztonság rovására megy. A teherkocsi foltozott zubbonyos kocsisa állandóan gyűlölködő pillantásokkal méregeti végig az összes többi járműveket s szinte öröme telik benne, ha kárt okozhat nekik. Ha csak szerét teheti, kocsijával neki-neki dörgölődzik a villamos oldalának, vagy szántszándékkal elébe kerül és csöndesen pipálva, vérlázító nyugalommal tartóztat fel 5—10 percen át egy siető ulasokkal megtelt kocsit. A bérkocsis a konkurrencia haragjával tekint a sofförre, ez viszont fitymáló gőggel nézi le a szerényebb járműveket és így tovább. És ez az antagonizmus már számtalan szerencsétlenségnek, balesetnek volt előidézője. A bérkocsis valósággal virtust lát abban, ha a közeledő villamos kocsi előtt közvetlenül hajt át a vágányokon. A teherkocsis akárhányszor az igazak álmát alussza a bakon és vak lovára bízza nemcsak a saját, hanem embertársai élete biztonságát is. Külvárosokból bedöcögő fuvaroskocsik késő este akárhányszor lámpás nélkül baktatnak végig az utcákon, csak a zörgésükre rezzen össze az ember; kocsisaik a csillagok gondviselésébe ajánlják magukat és az útjukba kerülőket. A villamos kocsi területe egyáltalában semmiféle irányban védve nincsen; elől, hátul, oldalt jönnek neki a jármüvek és ember legyen a talpán az a kocsivezető, akit olykor el nem hagy a lélekjelenléte. Külföldön — és itt nem Bécset értjük, ahol a forgalom szintén sok kívánni valót nélkülöz, hanem elsősorban Londont, Parist és a nagy német városokat — a keskenyebb utcákból a nagyforgalmú körutakra való kihajtás tilos, kivéve, ha az illető utca sarkán megállóhely van. Ha nincsen megálló, akkor a bérkocsis, vagy sofför kénytelen a legközelebbi utcán kihajtani, ahol veszedelmet nem okozhat. Nálunk a legszűkebb utcákból is neki-