Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

9. 1911. május 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 954

1911. május 10-iki közgyűlés. 950—951. szám. 363 lenti, hogy a tanács még az interpelláció megtétele előtt megtette az intézkedéseket abban az irányban, hogy a kérdéses díjtételek leszállíttassanak és ennek eredményeként a 25 koronás díjtételt 10 koronára, a 15 koronás tételt pedig 5 koronára mérsékelte és így a kérdés kielégítő megoldást nyert, amit bizonyít az a körülmény is, hogy ezen újabbi díjszabás ellen felszólamlás nem történt. Ami az utcai papírkosarak felállítását illeti, jelenti, hogy a tanács intézkedett, miszerint már május hóban a főforgalmi útvonalakon és különösen a forgalmas útkeresztezéseknél 100 darab ilyen kosár próbaképen felállíttassák. Kéri a közgyűlést, hogy válaszát tudomásul venni méltóztassék. Dr. Kovács Jenő bizottsági tag úr szerint az ideális állapot az lett volna, ha a kérdéses hirdetési díjakat egészen beszüntették volna. Mert mikor a főváros törvényhatósága ezt a vállalatot házikezelésbe vette, nem az volt az intenciója, hogy az nyereséges vállalkozás legyen. A cél az volt, hogy kielégítsék a kereskedőknek azokat az érdekeit, amelyeket a magánvállalkozás nem elégített ki. Mindenesetre ez olyan dolog, amelyhez nagyobb figyelem kell. A leszállítást nem tartja még egészen ideális dolognak, de némileg segít a helyzeten és már ez alkalommal figyelembe ajánlja az iparosok és kereskedők szerényen felhangzott panaszait s kéri a tanácsot, iparkodjék megvizsgálni a panaszok alapos vagy alaptalan voltát. A választ örömmel veszi tudomásul. !951. Dr. Bódy Tivadar tanácsnok úr dr. Papp Vilmos bizottsági tag úrnak az idegen nyelvű hirdetések ügyében előterjesztett interpellációjára válaszolván, ejpadja, hogy a hirdetési ügy egységes rendezése ügyében alkotott szabályrendelet tárgyalása alkalmával — a belügyminiszter úr kifejezett rendeletére — fölvétetett az 1. §-ba az a rendelkezés, hogy „a székesfővárosnak nincsen joga oly hirdető felektől, akik az ezen szabályrendeletben megállapított feltételeknek eleget tettek, a hirdetés közzétételét önkényesen megtagadni." A szabályrendeletnek eme rendelkezése szerint tehát a székesfőváros hirdető vállalata csakis a szabályrendeletben és a díjszabásban meghatározott föltételek teljesítését kívánhatja a hirdető felektől, a hirdetések tartalmát pedig csakis abból a szempontból vizsgálhatja, hogy az nem tartozik-e az 1879. évi 40. t.-cikk 48. §-ában említett tiltott hirdetések közé, egyébként azonban a hirdetések fölött — tehát nyelvi szempontból sem — gyakorolhat bírálatot. Kéri a közgyűlést, hogy válaszát tudomásul venni méltóztassék. Dr. Papp Vilmos bizottsági tag úr őszintén megvallja, hogy az adott válaszra nem volt elkészülve. Nem tette fel Budapest székesfőváros vezetőségéről, hogy a magyar nyelv szuverén jogait ennyire lekicsinyli. Ez szóló szerint arculcsapása a magyar nyelvnek. Magyarország területén más nyelven nem szabad hirdetni. Megalkuvás nélkül kell mindent kipusztítani, ami a magyar nyelv lekicsinylésére törekszik. Ma, mikor ádáz küzdelem folyik a kulisszák mögött is a magyar nyelv kizárólagos érvényesítése mellett és ellen, nem lehet azt mondani, hogy nem lehet eltiltani az idegen nyelvű hirdetést a szabályzat első szakasza alapján. Mikor a szabályrendeletet megalkották, nem is "gondoltak arra, hogy idegen nyelven is lehet hirdetni. Ez nem idegen nyelvek ellen való szélmalomharc. Tudja szóló, mivel tartozik a műveltségnek. De Kölcsey szavával él, aki 1833. március 4-én a főrendeknek a magyar nyelvet megtagadó határoA közgyűlés a választ tudomásul veszi.