Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1906

6. 1906. február 17. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 276 - 277

1906. február 17-iki közgyűlés. 278—279. szám. 105 Az indítványt múlt évi június hó 28-ikán előterjesztettem s a t. közgyűlés azt határozattá emelte. A belügyminiszter úr a közgyűlésnek ezen határozatát felülbírálván, annak azt a részét, a mely az önként befizetett adók beszállításának a tilalmát is magában foglalja, megsemmisítette; mire a t. közgyűlés múlt évi november hó 28-án hozott 1549. számú határozatával kimondotta, hogy az év június havában hozott első határozatát a belügyminiszter úrnak megsemmisítő rendeletével szemben is egész terjedelmében fentartja és hogy az országgyülésileg meg nem szavazott adókat, tekintet nélkül arra, hogy azok önként, avagy kényszer utján folytak-e be, a költségvetési felhatalmazással nem biró kormánytól megtagadja. Minthogy az önként befizetett adók visszatartása kérdésében a közgyűlés által most már másodízben elfoglalt álláspont s az általam kezdettől fogva vallott álláspont között kiegyenlíthetetlen ellentét merült fel, e helyzetnek konzekvencziáját magamra nézve levontam s felmentésemre vonatkozó kérvényemet a belügyminiszter úrhoz benyújtottam. Daczára ennek a körülménynek, azóta sem szűntem meg minden tőlem telhetőt megtenni a székesfővárost fenyegető válság elhárítására, vagy ha ez nem sikerülne, legalább a válság kitörésének oly időre való elodázására, a mely időn belül a békés politikai kibontakozás iránt táplált reményünk és óhajunk valóra válhat. És én t. közgyűlés nyugodt lélekkel, kötelességem hűséges teljesítésének megnyugtató érzetével bocsátom mindazoknak, a kikkel e czél elérése érdekében tárgyaltam, ugy nemkülönbeu a t. közgyűlésnek is igazságos ítéletére : megtettem-e a válság elkerülésére mindent, a mit az adott körülmények között megtenni módomban állott? Törekvésemnek, daczára annak a valóban elismerésre méltó jóakaratnak, a melylyel ugy a t. bizottsági tag urak körében, valamint — az igazságnak tartozom ennek kijelentésével — a kormánynál is találkoztam, igaz és mély sajnálatomra nem lett meg a kivánt eredménye, mert a t. közgyűlésnek a belügyminszter urnák ez évi január hó 20-án 1360. szám alatt kiadott legutolsó rendeletére ez évi január hó 27-én meghozott határozatit, a melylyel elrendelte, hogy az eddig önként befizetett adópénzek felhívási kereset kapcsáu devinkulált takarékpénztári betéti könyvekben birói letétbe helyeztessenek és hogy a székesfőváros pénztárai ezentúl önként felajánlott adókat el ne fogadjanak és át ne vegyenek, a belügyminiszter ur jóváhagyhatónak nem találta. A dolog ezen állásában, t. közgyűlés, nem tehettem mást, mint hogy felmentésemre irányzott kérelmemhez továbbra is ragaszkodjam Ismerem a székesfőváros iránt tartozó kötelességemet, t. közgyűlés, s valóban rut hálátlanság lett volna tőlem, ha e nehéz, válságos időkben kényszerítő ok nélkül távoztam volna e helyről. Állásomban való megmaradásom azonban t. közgyűlés, nem pusztán saját akaratomtól függött, hanem függött oly feltételektől is, a melyeknek teljesítésére vállalkoznom lehetetlenné tette volna reám nézve a kötelék, a mely engem e testülethez 30 évet meghaladó békés együttműködésünk révén füz. A midőn ezelőtt 31 esztendővel a székesfőváros szolgálatába léptem, magammal hoztam teljes munkaerőmet, igaz szeretetemet, ifjúi lelkesedésemet és szeretetem melegét, lelkesedésem tüzét az idők haladtával csak fokozta a hála, a melyet az Önök állandó bizalma keltett szivemben. A midőn a viszonyok hatalma most arra kényszerit, hogy állásomtól megváljak, engedjék meg, hogy bár szerény, de tán nem egészen meddő szolgálataim jutalmául magammal vihessem annak elismerését, hogy a mig Budapest szolgálatában állottam, mindenkor