Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1905

16. 1905. junius 15. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 877

1905. június 15-iki közgyűlés. 877. szám. L'M Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1905 június 15-én tartott 16-ik — rendkívüli — közgyűlése. I. Tárgy. József főherczeg halálának bejelentése és ez alkalmából a főváros által teendő intézkedések. II. Jegyzőkönyv. Jelen voltak: Márkus József főpolgármester úr elnöklete alatt: Halmos János polgármester, Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, Bárczy István dr., Viola Imre, tanácsnokok, Rényi Dezső főjegyző, Magyarevics Mláden dr. főorvos, Toldy László dr. főlevéltárnok, Heuffel Adolf középitési igazgató. — Adler Lajos, Amon József, Axaméthy Lajos dr., Bán Sándor, Baumann Antal, Bernát István dr., Bittner János, Boros Soma, Breitner L. Zsigmond, Dósa Kálmán, Eckermann Ede, Elek Bernát, Ernyei Mór dr., Eulenberg Salamon dr., Földes Árpád dr., Franki Adolf dr., Frivaldszky Sándor, Fürst László, Galgóczy Károly, Gráf József, Göőz József dr., Görög István, Grünbaum Miksa, Hainiss Géza, Hecht Bernát, Hegedűs János dr., Heteés Antal dr., Hindy Kálmán, Horner Samu, Horváth A. János, Hudomel József dr., Kleineisel Jakab, Kléh László dr., Kunváry Fülöp, Kutlánya János, Lindmayer Ferencz, Löw Sámuel dr., Magyar Gábor, Manthner Ödön, Mérő János, Mezei Péter, Morzsányi Károly dr., Mutschenbacher Béla dr., Paksy Béla, Parall Ferencz, Popper István, Poper Mór, Preyer Hugó dr., Prückler László, Reichfeld Izor dr., Röck Géza dr., Schön Ignácz, Schunda V. József, Simonovics Béla, Sonnenberg Imre, Stadler Károly, Steinhard Antal, Szabó János, Szalay Győző, Tiehtl János, Tompa Antal, Török György, Véri Károly, Wagner Jenő dr., Weineck József dr , Wodiáner Arthur törvényhatósági bizottsági tag urak. !877. Főpolgármester ur a mai napra egybehívott rendkívüli közgyűlést délelőtt 10 órakor megnyitván, a következő előterjesztést intézi a törvényhatósági bizottsághoz: „Tisztelt Közgyűlés! ő császári és királyi Fensége József főherczeg ur e hó 13-án Fiúméban meghalt. A betegség már hónapokkal ezelőtt ágyba döntötte, s azóta egymást váltották fel bennünk a remény és az aggódás. A remény, hogy erős szervezete végre is győzedelmeskedik a betegség sorvasztó munkáján, és az aggódás, hogy minden pillanatban elveszíthetjük őt, a ki mindenkor egy volt mivelünk; egy volt nemcsak nyelvben, nemcsak nemzeti érzésben, felfogásban és szokásokban, hanem egy volt velünk a haza földje iránt táplált hűségben és ragaszkodásban is 74