Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1905

15. 1905. junius 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 825

1905. május 24-iki közgyűlés. 825. szám. 277 A marhavásártérre az állatok felhajtása szintén csökkent, a minek természetes következése az is, hogyha helyben levágott állatok száma sem nőtt. Az élő állatok ára jelentékenyen emelkedett és ez az emelkedés most folyton tart. Ennek igen egyszerű a magyarázata. Tavaly a takarmányhiány következtében a gazdák egy ideig kénytelenek voltak állataikat eladni, mert a drága takarmány miatt nem tarthatták; most a kitűnő májusi esőzések következtében a legelők mind feljavultak és nem vehető rossz néven a gazdától, hogy a télen át nagy Ínségben tartott és lesoványodott marháját most feljavítani igyekszik és csak akkor fogja a vásárra hozni, mikor annak árát meg fogja kapni és némileg regreszálja magát. Ez az oka annak, hogy élő állat ára ma is 67

#

25—72 fillér. így vagyunk a sertéssel, a borjúval és a juhval is. A mint már említette, a tanácsnak és a közélelmezési ügyosztálynak az volt a főtörekvése, hogy a vásárcsarnokokban mindig megfelelő készletek legyenek és konstatálja, hogy a vásárcsarnokokban a pincze és raktárhelyiségek mindenkor tele voltak élelmiczikkekkel ugy, hogy e tekintetben a főváros közönsége egy pillanatig sem szenvedett semminemű hiányt. A mi a bécsi és a budapesti piaczot illeti, a vásárcsarnokok igazgatója maga volt fenn Bécsben és megszerezte ott a hivatalos adatokat, a melyek a „Fővárosi Közlöny" 35. számában közöltettek is, összehasonlítva a mi hivatalos árjegyzékeinkkel. Ebből látható, hogy Budapesten a legtöbb élelmiczikk sokkal olcsóbb, mint Bécsben és nem áll az, a mit az interpelláló emiitett, hogy csak egyes különleges gombák és békaczombok olcsóbbak minálunk. Szóló azt hiszi, hogy a fővárosi hivatalnoki kar még nem sülyedt annyira, hogy ilyen hivatalos adatok közzététele után azt lehetne mondani róla, hogy megátalkodottsággal kívánja leczáfolni az egyes napilapokban közzétett statisztikai adatokat. A közgazdasági és közélelmezési ügyosztály még múlt évi április hó 22-én, mikor a drágaság kérdése szintén napirenden volt, egy határozati javaslatot terjesztett elő, a melynek alapján különböző felterjesztések mentek a kormányhoz. Sajnos azonban, ezek a felterjesztések nem jártak sikerrel. Megmondottuk akkor is, hogy különösen a tejgazdaságoknak az országban való elszaporodása, kihatással van arra, hogy a növendékmarhákat és a borjukat felneveljék, megmondottuk, hogy különbséget kell tenni a négy métermázsán aluli és az azon felüli állatok fogyasztási adója között, hogy a vadhús fogyasztási adóját le kell szállitaoi stb. Nem lehet tehát a főváros tanácsát olybá feltüntetni, mintha tétlenül, összetett kezekkel nézné a drágaságot és nem merne harczra kelni akkor, ha élelmiszeruzsorát konstatál, a mi ellen feltétlenül küzdeni kell. Dr. Vázsonyi Vilmos bizottsági tag ur javaslatára a közgyűlés felterjesztést intézett a kormányhoz, a melyben utalva a franczia, olasz és spanyol büntető törvénykönyv rendelkezéseire, kérte, hogy mindazok, a kik a forgalomból bizonyos élelmiczikkeket kivonnak és ez által az élelmiczikkeket megdrágítják, a büntető törvénykönyv rendelkezése szerint börtönbüntetéssel sújtassanak. A kormány erre azzal válaszolt, hogy nem látja indokoltnak, hogy e tekintetben a törvényhozásban kezdeményezőleg lépjen fel. Gondoskodtunk a lefolyt télen és különösen most tavaszszal arról, hogy az állam által összevásárolt burgonyát, mihelyt az állam azt a piaczra bocsátotta, a főváros közönsége részére biztosítsuk. Nem volt tehát a tanács érzéketlen, hanem igenis megtette a maga részéről azt, a mit a lakosság szegényebb osztálya érdekében megtennie kötelessége volt, sőt a tanács a VII. ker. elöljáróság épületében a társadalom köréből Ehrlich G. Gusztáv bizottsági tag ur kezdeménye70