Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1903

22. 1903 október 27 rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1240 - 1241

1903. október 27-iki közgyűlés. 1241. szám. 461 főváros polgársága is újra Méltóságodnak nyújtja lelkesedéssel párosult tiszteletének, szeretetének, osztatlan és feltétlen bizalmának babérkoszorúját és ebben azon kincseket, melyeknél szebbek, becsesebbek, drágábbak polgárra nem létezhetnek. És Méltóságod bátran és büszke önérzettel veheti polgártársai kezéből ezen drága kincseket, mert a lezajlott hat esztendő alatt tanúsított magatartása és kifejtett munkássága által azokra érdemeket szerzett. Ha székesfővárosunk utolsó 30 évi történetére visszapillantunk, úgy sajnos, meg kell vallanunk, hogy az utolsó hat év terhes és súlyos gondok, nagy és nehéz küzdelmek jelszavai alatt folyt le és ha mindezek daczára sikerült, eddigelé megfeszített munkával a székesfőváros hajóját az elmerüléstől megmenteni, — úgy ezért elsősorban Méltóságodat illeti az elismerés, ki a székesfőváros ügyei iránt meleg érdeklődése által vezéreltetve, azon munkában hathatósan közreműködött, szóval és tettel támogatott és mint az állami hatalom, a magas kormány képviselője, nem egyszer iparkodott az érdekellentéteket tapintatos és czéltudatos eljárásával a székesfőváros javára kiegyenlíteni és ezzel mindnyájunkat hálára kötelezett. Lehetséges, hogy a jövőben az eddigieknél is terhesebb és súlyosabb gondok fogják vállainkat nyomni, nagyobb és nehezebb küzdelmek várnak reánk, de én bizom a jövőben, ha Méltóságod velünk lesz és midőn hathatós támogatását szeretett fővárosunk érdekében a jövőben is kikérem, üdvözlöm Méltóságodat hazafiúi igaz örömmel és szivem egész melegével, fényes és diszes állásában és fohászkodom a Mindenek Urához, hogy Méltóságodat szeretett hazánk és fővárosunk érdekében és javára erőben és egészségben sokáig éltesse!" Ezen beszédre, melyet hosszantartó zajos éljenzés és taps követett, Márkus József főpolgármester úr a kövelkező beszédet intézi a közgyűléshez: „Tisztelt Közgyűlés! A midőn Ő császári és apostoli királyi Felségének, legkegyelmesebb Urunknak és Királyunknak legfelsőbb kijelölése alapján és a t. közgyűlésnek bizalmából a főpolgármesteri széket elfoglalom, szivemet a legőszintébb köszönet, a legmélyebb hála érzelmei hatják át. A koronának és polgártársaimnak együttes bizalma engem a mai nappal másodízben állit a székesfőváros törvényhatóságának az élére. E bizalom t. közgyűlés, a mig egyrészről a legszebb jutalma, a legméltóbb elismerése a székesfőváros szolgálatában töltött, közel harmincz esztendőre terjedő munkásságomnak, addig másrészről súlyos kötelességet ró reám; azt a kötelességet, hogy a jövőben is teljes erőmből, meleg szeretettel és igaz lelkesedéssel igyekezzem szolgálni hazánk és székesfővárosunk érdekeit, lankadást nem ismerő buzgósággal munkálkodva azok javán, szellemi, anyagi haladásán és felvirágozásán. És én t. közgyűlés e kötelességet a mennyire az erőmtől és tehetségemtől telik, teljesiteni is fogom. Teljesíteni fogom azzal az eltökélt szándékkal, azzal a szilárd elhatározással, hogy eljárásomnak, hogy működésemnek soha se legyen más rugója, mint meggyőződésem és annak a kötelességnek erős tudata, hogy minden elfogultságtól, minden kedvezéstől, minden részrehajlástól menten úgy töltsem be hivatásomat, a mint ezt a székesfővárosnak és polgárságnak közjava követeli. Az 1872: XXXVI. t,-czikk rendelkezése szerint a t. közgyűlés, a főpolgármester a végrehajtó hatalom képviselője, s mint ilyen ellenőrzi az önkormányzatot és őrködik a törvényhatóság által átruházott hatáskörben teljesített állami közigazgatás érdekei felett. A törvény tehát a főpolgármestert az önkormányzat és a közigazgatás terén közvetlen intézkedési joggal nem ruházza fel, s működése