Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1903

22. 1903 október 27 rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1240 - 1241

462 1903. október 27-iki közgyűlés. 1240. szám. körét csak az ellenőrzésnek és az ebből folyó fegyelmi jog gyakorlásának szűkebb határai közé szorítja. Én e hatáskört nem léptem túl a múltban, nem fogom túllépni a jövőben sem. Tiszteletben fogom tartani közigazgatásunk minden szervének törvényben, avagy szabályrendeletben megállapított jogkörét és oly jogokat, a melyek engem a törvény alapján nem illetnek, a magam számára követelni nem fogok. Azt a hatáskört azonban, t. közgyűlés, a melyet a törvény részemre kijelölt, hiven, lelkiismeretesen és teljes szigorral fogom betölteni s kötelességemhez képest nem fogok késni szavamat felemelni minden olyan esetben, a midőn közigazgatásunk bármely szervének, bármely közegének eljárása, intézkedése, vagy elhatározása által a törvényt megsértve, a székesfőváros érdekeit csorbítva, vagy épen veszélyeztetve látnám. Őrködni fogok a felett, hogy a közigazgatásnak közegei pontosan teljesítsék a kötelességet, a melyet a törvények és szabályrendeletek, valamint a székesfőváros érdekei szabnak eléjük. Teljes erőmből törekedni fogok arra, hogy a különböző közigazgatási ágak képviseletére hivatott hatóságok között valamint a törvényhatóság és a kormány között a szükséges összhang ok és szükség nélkül meg ne zavartassák. Részrehaj latlansággal és pártatlansággal igyekezem betölteni itt a közgyűlésen elnöki tisztemet és szigorúan fogok őrködni a fölött, hogy a míg egyrészről a nézetek és vélemények szabad nyilvánítása a testületnek minden egyes tagja számára egyaránt biztosítva legyen, addig másrészről tanácskozásainknak menete megfeleljen az egymás iránt tartozó tisztelet és becsülés, valamint a higgadt, komoly tárgyilagosság követelményeinek, és hogy ekként az soha se lépje át azt a határt, a melyen túl a vad szenvedélynek, vagy a rút gyűlölködésnek vihara tombol, sérelmére e testület méltóságának és tekintélyének és érzékeny kárára a gondozásunkra bizott fontos közérdekeknek. A jövőben sem lesz más czélom, más vágyam, más törekvésem, t. közgyűlés, minthogy erős akarattal, komoly munkával és polgártársaim iránt táplált meleg szeretettel a magam részéről is elősegíteni igyekezzem a törvényhatóságra váró feladatoknak sikeres megoldását. Kötelességemül tekintem ezt annál is inkább, mert — fájdalom — e feladatoknak súlyos voltát, e feladatok megoldásának nehézségeit Budapest székesfőváros egyesítése óta még nem éreztük oly mértékben, a mily mértékben azt ma érezzük. Az általános gazdasági helyzet válságos volta s polgárságunk teherviselési képességének ebből eredő csökkenése, a mely komolyan veszélyezteti háztartásunknak egyensúlyát; a napról-napra emelkedő terhek, a melyeket az önkormányzat terén is mindegyre szaporodó kötelezettségeinken kivül különösen állami érdekekből vagyunk kénytelenek viselni, évek óta megzsibbasztják e törvényhatóságnak munkásságát, békóba verik Budapestnek oly nagy arányokban megindult fejlődését és haladását. Már évek óta reménykedve várjuk a .gazdasági viszonyok javulásának bekövetkezését és a segitő jobbot, a mely terheink egy részét váltainkról levéve, képessé tegyen bennünket azon fontos hivatal betöltésére, a mely Budapestbe, mint az ország fővárosára vár. Hiába! kilátásaink az utolsó esztendők alatt nem hogy javultak volna, ellenkezőleg rosszabbra fordultak s a gazdasági válság súlyát, t. közgyűlés, csak fokozza a politikai helyzetnek időközben beállott bizon y talansága. Borús a láthatár, a köd homályában a jövendő is telve hazafiúi aggódással, óhajtva várjuk a jobb, a szebb idők hajnalát, hogy fényével újra beragyogja, hogy melegével újra megtermékenyítse közéletünknek parlagon heverő sivár mezőit. De, t. közgyűlés, a jelen aggasztó volta miatt nem lehet, nem szabad feladnunk a boldogabb jövő reményét. Nem szabad, hogy